Grafén óvhatja a műalkotások színét

A 19-20. században a művészek új típusú festékeket kezdtek használni, amelyek tulajdonságai azonban veszélyeztethetik maguknak a műveknek a fennmaradását. A különféle festékekkel készült modern művekre olyan tényezők hatnak, mint az oxidáció, a légnedvesség, korrozív gázok, a fény hatására bekövetkező fakulás, a színek elsárgulása. Ahhoz, hogy valódi, eredeti formájukban őrizhessük meg ezeket az alkotásokat, ki kellett találni valamit, ami védi a színeiket. Az Európai Bizottság kutatási alapjának támogatásával egy görög–olasz kutatócsoport kidolgozott egy eljárást, amellyel megakadályozhatóak a fenti káros folyamatok.

A grafén, amely egy egyetlen atomnyi rétegből álló, méhsejtszerű elrendezésben szénatomokat tartalmazó anyag, átlátszó (a látható fény 98 százalékát átengedi) lepelként védelmet nyújthat a pára, a fény, korróziós hatású gázok, vagy az oxidáció hatásaival szemben. A feladat az volt, hogy olyan módon tudják felhordani a réteget, hogy se az egyatomnyi grafén, se maga a műalkotás ne sérüljön, ehhez egy speciális gépet kellett készíteniük. A gép először egy filmrétegre hordta fel a grafénréteget, majd ezt a festményre simították, s az öntapadós tapétához hasonló módon lehúzták róla a hordozó filmréteget. A grafént a festményről később bármikor sérülésmentesen el lehet távolítani.

A kutatók egy festményen tesztelték az eljárást. A képet 130 órán át meleg, párás, intenzív fényárban úszó helyen tartották, ezzel 200 évnyi múzeumi kiállítást imitálták, a normál folyamatokat nagyságrendekkel felgyorsítva. A kép egyik felét bevonták a grafénréteggel, a másikat bevonat nélkül hagyták, majd a kísérleti időszak végén ellenőrizték az eredményt.

A bevonat alatti réteg megtartotta eredeti színét, a védelem nélküli rész azonban megfakult, a rózsás árnyalatokból veszített a festmény. A grafénréteg a teszt alatt nem károsodott, nem pergett le a festményről, és nem is sérült. A grafénbevonat hajlékony, így a festmények szállításában sem jelent akadályt.
A grafént akár úgy is lehet majd alkalmazni, hogy azt a festőművész maga hordja fel az alkotására, akár a festékbe kevert formában is, ám ezt a módszert akár a hétköznapi festékanyagok (háztartási, építészeti) színmegtartásához is fel lehet majd használni.