Barlangi iszapból kimutatható DNS
A szakértők egy barlang üledékében mutatták ki egy őskori nő genetikai nyomait.
Szakértők egy csoportja a grúziai Szacurblia-barlang (Satsurblia) 25 ezer éves üledékét vizsgálta – számol be a ScienceAlert. Az elemzésről beszámoló tanulmányban Pere Gelabert, a Bécsi Egyetem evolúciós biológusa és társai azt írják, a mintákban egy, az utolsó jégkor előtt élő nő nyomára bukkantak. A felfedezés különlegessége, hogy csontmaradványok nélkül tudták kimutatni egy egykori populáció jelét.
A csapat nemcsak emberi genetikai nyomokat talált, hanem farkastól és bölénytől származó DNS-t is. Az eredmények sokat elárulnak a három faj késő pleisztocén kori genetikai történetéről.
Ahhoz, hogy a kutatók ősi DNS-t mutassanak ki, általában nagy szerencsére van szükség. Először is csontok kellenek, amelyek elég jó állapotban konzerválódtak a genetikai elemzésekhez, ezeket pedig fel is kell fedezni. A Szacurblia-barlangban a csontok nem őrződtek meg, az egyéb leletek, például a kőeszközök alapján ugyanakkor tudható, hogy az üregben régóta élnek emberek.
A kutatók most egy viszonylag új technikához fordultak, és a környezetben, egészen pontosan a helyi üledékben lévő lehetséges DNS-t kezdték el keresni. A csapat hat mintát tanulmányozott, és mitokondriális DNS-re bukkant.
Bár a maradványok igen hiányosak, így is új információkat fedtek fel. A nő töredékes genomja például azt mutatja, hogy a modern emberek egy eltűnt, eddig ismeretlen populációjához tartozott. Hasonló módon a farkas is egy elveszett vonal tagja volt, a bölény genetikai öröksége ugyanakkor a mai populációkban is kimutatható. Azt egyelőre lehetetlen megmondani, hogy a barlang három lakója egy időben élt-e.