Ősi lófélék kövületeit azonosították Spanyolországban

A Paleotheriidae mára kihalt családjának képviselői az északi féltekén éltek 55-28 millió évvel ezelőtt, vagyis a teljes eocénban és az oligocén elején. A páratlanujjú patásokhoz tartozó állatok maradványait az Ibériai-félsziget északnyugati részén, az ekkoriban szigetvilágként létező területen találták meg, számolt be a País Vasco Egyetem / Euskal Herriko Unibertsitatea híroldala.

„Képzeljük el az Álava területét borító szubtrópusi tájban élő háromujjú lovaknak tűnő állatokat, melyek egy foxi, egy német dog, vagy egy szamár méretéhez voltak hasonlíthatók! E lófélék számos faját leírták már Zambrana lelőhelyéről” – mondta Dr. Ainara Badiola, az intézmény kutatója.

Ezen állatok két újonnan leírt képviselője a Leptolophus cuestai, és a Leptolophus franzeni nevű faj nemcsak bővíti az eocén kor lóféléinek számát, hanem különleges fogazatukkal eltértek az ekkoriban más területeken élt lóféléktől is. Rágófogaik koronája igen magas volt, s vastag volt a fogcement rétegük. Az ősi ibériai lófélékre jellemző különbség a kutatók szerint abból adódott, hogy ezek a közép-európaiaktól eltérő környezeti körülmények közt éltek: szárazabb volt az éghajlat és az erdők kevésbé zártak, kevésbé sűrűek lehettek.

A Leptolophus cuestai rágófogai a később megjelenő valódi lovak legkorábbi képviselőinek fűfélék legeléséhez alkalmas fogaira hasonlítanak. A leletek az ekkori éghajlati és ökológiai átalakulásról vallanak, számos más, szintén e lelőhelyen feltárt állat, köztük főemlősök, erszényesek, rágcsálók sokaságával. A kutatócsoport jelenleg is dolgozik további kövületek vizsgálatán, és könnyen lehet, hogy még több új fajt fognak e területről leírni.

Az eocén kor végén a trópusi jellegű növényzet fokozatosan eltűnt Európából, s a helyét a mérsékelt övre jellemző növényközösségek foglalták el a felnyíló területeken. A modern lófélék csak jóval később, a miocénban (23-5,3 millió éve) jelentek meg.