Miként úsztak az ősi fejlábúak?

A Utahi Egyetem szakemberei különböző alakú ammoniteszek, ősi fejlábúak, a modern technikai segítséggel „újjáéledt” változatait vizsgálták meg. A választ az alábbi kérdésre keresték: milyen módon tudtak ezek az állatok a tengerben úszni, merülni? Mivel e kihalt állatoknak legnagyobb részt nincsenek ma élő megfelelői, ezért a mozgásukat, s ezen keresztül az életmódjukat csak efféle trükkök segítségével lehet valósághűen feltárni.

A kutatók nagy víztartályokban, illetve az egyetem uszodájában végezték el a kísérleteiket az egyenes, a közismert módon felcsavarodott, illetve a csigaházszerűen felcsavarodott ammoniteszek 3D nyomtatott változataival. A kutatók matematikai és fizikai modellezéssel számították ki az egykor élt állatok tömegközéppontját, s ennek megfelelő módon készítették el a 3D modelleket, különféle ellensúlyokkal felszerelten. Ezek képviselték az állat házának üregeit, illetve az állat testének lágyrészeit. A kísérletek során a különböző mozgástípusok hatékonyságát vizsgálták, mivel az élő állat észszerű okból úgy közlekedhetett, ahogy a legkevesebb energiába került számára. Ezt pedig olyan tényezők határozták meg, mint a mozgás során tapasztalható ellenállás.

A mérésekből arra jutottak, hogy az egyenes házúak függőleges életmódúak lehettek fel-le mozogva kapták el zsákmányukat, illetve ilyen módon menekültek a ragadozóik elől. Ez azért is fontos eredmény, mert ezeket az állatokat az ábrákon, diorámákon rendre vízszintes állásban ábrázolták, holott az efféle mozgás rendkívüli energiaveszteséggel járt volna az állat részéről.

A spirális alakú házzal rendelkezők mozgásában is benne volt a spirál, úszás, merülés közben kissé pörögtek is. E pörgés a ház alakjából adódott, és amikor az állat előre vagy hátra hajtotta magát, a pörgés segítette a haladását. A kutatók szerint ez a forgó mozgás még a táplálkozásukat is segíthette.

„Az új technikáknak köszönhetően a paleobiológia jórészt feltérképezetlen határvonalait járhatjuk be” – mondta David Peterman, az egyetem geológiai és geofizikai karának kutatója. „A részletes modelleken keresztül e technológiák segítségével tisztább képet kaphatunk arról, hogy ezek az állatok életükben milyen képességekkel rendelkeztek.”

Különösen fontos volt az egyenes házú típus szerepe, ezek a házak számtalan alkalommal kialakultak az ammoniteszek evolúciós története során, így nagyon valószínű, hogy valamiért igencsak előnyös volt ez a háztípus.

Az ilyen kísérleteknek köszönhetően átalakul a régmúlt élőlényeiről és ökoszisztémáiról alkotott tudásunk, s pontosabb képet kapunk az ősi tengereket benépesítő lényekről, amelyek egész másképp mozogtak, mint a ma élő, rájuk külsőre hasonlító állatok.