A kender háziasításának története

A kender (Cannabis sativa) évezredeken át az egyik legfontosabb rostnövényünk volt, emellett magvai élelmiszerként szolgáltak, olajat adtak, ám a 20. századra a növény egykori komplex felhasználásából jóformán már csak a rengeteg helyen illegális drog maradt. Egy nemzetközi kutatócsoport a növény háziasításának részleteit tárta fel genetikai segítséggel, a világ számos pontjáról származó növényminták vizsgálatával.

Az egyéves, szélbeporzású, jórészt kétlaki növények archeobotanikai adatok alapján Ázsia nyugati felétől egészen Kínáig elterjedtek, s feltehetően e régióban került sor a háziasítására. Számos kivadult tájjellegű faja van, és rengeteg termesztett változata. Fontos volna azonban jobban megérteni e növény elterjedését, a ma létező számtalan variánsának eredetét, legfőképp az egyre népszerűbb orvosi célú felhasználása érdekében. A különféle variánsok jelentősen eltérő mennyiségekben tartalmazzák a növény sokféle hatóanyagát, nagy eltérések vannak a rost- és a drogcélú felhasználásra szánt variánsok közt, de a drogcélúakon belül is az egyes hatóanyagokban.

A kutatók a begyűjtött növényekből 110 teljes genom elemzését követően arra jutottak, hogy a közhiedelemmel ellentétben nem Közép-Ázsiában, hanem keleten háziasították a kendert, mégpedig egyetlen alkalommal, kb. 12 ezer éve, még az újkőkorban. Ez a háziasítási idő egybeesik a zsinórlenyomat-díszítéses kerámiák megjelenésével is.

A mai Kína területén élő tájjellegű fajok és kivadult változataik állnak legközelebb genetikailag az őskenderhez. A kutatók úgy vélik, hogy mára a növény eredeti vad őse kihalt, és a vadon megtalálható növények mind-mind a korábbi évezredek során a termesztésből kivadultak.

A növény háziasításakor még nem voltak eltérőek a rostcélú és a drogcélú típusok, a különbségeket a későbbi, célirányos nemesítés és termesztés hozta létre. A rostkender volt az elsődleges nemesített változat, ezt Kínában már 7500 éves régészeti leletek is bizonyították, s ez terjedt nyugat felé, így Európába is eljutott, kb. 5000 éve. A rost és a drogcélú kender kb. 4000 éve különült el, a rostcélúak magas, egyetlen szárat hajtók lettek, míg a drogcélúak elágazó, sok virágot hozó, kisebb termetűek.