Vaddisznók és a szén-dioxid
A vaddisznók a túrásuk révén rengeteg, már a földben eltemetett szén újbóli kiszabadulását idézik elő, globálisan.
Egy ausztrál vezetésű nemzetközi kutatócsoport készített tanulmányt arról, hogy a vaddisznók (Sus scrofa) világszerte milyen mennyiségű, a talajokban megkötött szén kiszabadulását idézik elő a túrásukkal. A vaddisznó, amely eurázsiai faj, ma már más földrészeken is elterjedt inváziós állat, igen nagy károkat okoz öt kontinensen. A most feltárt hatásuk a kutatók számításai szerint globálisan 1,1 millió autó szén-dioxid-kibocsátásának feleltethető meg. A kutatók a disznók elterjedése és becsült száma alapján készítettek modellszámításokat, amelyekben különféle típusú természetes élőhelyeken, a síksági gyepektől a hegyvidéki erdőkig vizsgálták, miféle kárt tehetnek a behurcolt vadállatok, s mekkora az a szénmennyiség, amely a kártételükhöz köthetően a talajokból kiszabadulhat. Az eredmény évente 4,9 millió tonna lett, globálisan.
A talaj megbolygatásával szén szabadul fel és jut a légkörbe, legyen szó az ember által végzett szántásról, vagy a vaddisznó túrásáról. A kutatók modellszámításai szerint jelenleg az inváziós területeken 36-124 ezer négyzetkilométernyi az a terület, amelyet a disznók feltúrnak (vagyis ebben nincs benne az állat természetes élőhelye, mint pl. Európa is).
„Ez hatalmas terület, s a túrás nemcsak a talaj állapotát és a légkör szén-dioxid szintjét érinti, hanem a helyi, őshonos ökoszisztémák épségét is veszélyezteti” – magyarázta Dr. Christopher O’Bryan, a Queenslandi Egyetem szakembere, a kutatás vezetője. A disznó mindenevő, generalista állat, okos, jól alkalmazkodik, így könnyen el tud terjedni olyan helyeken is, amelyek sosem voltak a hazája.
A kutatók aggodalmukat fejezték ki az inváziós vaddisznókkal kapcsolatban, s felhívták a figyelmet arra, hogy mivel az ember által számtalan helyszínre behurcolt fajról van szó, így a felelősség is a mienk. Szó nincs tehát arról, hogy az ember által közvetlenül okozott szén-dioxid-kibocsátás terhét szeretnék a kutatók a disznókra hárítani, nem csökkenti az ember felelősségét a vaddisznók okozta kibocsátás, hanem növeli.
Különösen azokra az élőhelyekre kellene hangsúlyt fektetni, ahol magas a talaj széntartalma, mivel itt járhat a legnagyobb hatással, ha a disznók feltúrják. Az egyre súlyosabb globális vaddisznóproblémát, amelynek a most feltárt hatás csak egy kis szelete, csak sokszintű összefogással lehet megoldani.