Miért nem háziasították az amerikai nyulakat?

A házi nyulat az eredetileg csak Franciaországban és az Ibériai-félszigeten honos üregi nyulakból háziasítottuk alig 1500 éve, mára színben, méretben, szőrhosszban és egyéb külső tulajdonságaiban rendkívül változatos állat lett az eredmény.
Bár elsőre nem tűnhet egyértelműnek, a magyarban csak ősi finnugor szóval nyúl néven említett állatcsalád két fő csoportra osztható: az üregi nyúl, amely társas, föld alatti járatokban él és fejletlenül jönnek világra utódai, illetve a mezei nyúl, amely fejletten és nyitott szemmel születik, teljes életét a föld felett tölti, és nem társas.
Amerikában azonban számos, az üregi nyúl rokonságába tartozó faj él, mind a déli, mind az északi kontinensen. Az Iowai Állami egyetem és a Kaliforniai Egyetem (Riverside) két régésze feltette a kérdést: miért nem háziasították ezen amerikai nyulak valamelyikét? A választ az Animal Frontiers szakfolyóiratban olvashatjuk.

Teotihuacan területén kb. 2000 évvel ezelőtt talált állatok maradványait vizsgálták meg, ezek kb. 23 százaléka az üregiekhez tartozó gyapotfarkú nyúl valamelyik faja volt. Ez az arány jóval nagyobb volt, mint más, a húsáért felhasznált állatoké, pl. őzeké, vagy a már háziasított pulykáké, kutyáké volt. A nyúlcsontok aránya ráadásul a városközpont felé közeledve nőtt, ez pedig a régészek szerint arra utal, hogy az állatot itt nevelhették, és nem vadászat révén került ide. Találtak a Nap és a Hold piramisában is nyúlcsontokat, mégpedig az e helyeken feláldozott ragadozók (sas, puma) gyomrában. E nyúlcsontok izotópelemzése azt mutatta, hogy az ember etette őket, valószínűleg kukoricával. Emellett még az egyik épületkomplexumban feltárt állatcsontok 46 százaléka tartozott e nyulakhoz, és ezek szintén az ember által termelt növényekkel táplálkoztak. Emellett az egyik terem padlózatában olyan foszfátnyomokat azonosítottak, amely a nyulak vizeletével kerülhetett oda, így valószínűleg ebben tarthatták a nyulakat. Az épületegyüttes központi terén egy kőből faragott nyúlszobor is van, ez is az itt lakók nyúltartására utaló jel.
Ezer évvel később Hernan Cortes konkvisztádor az azték Tlatelolco piacának nyúlárusairól emlékezett meg. A legalább egy évezredes szoros kapcsolat ellenére sem váltak háziállattá a mexikói nyulak. A kölcsönös, sok generáción átnyúló viszony, amelyben az ember határozná meg az állat szaporodását, ez esetben nem alakult ki annak ellenére, hogy etették, házban tartották, rituális és élelmezési célra széles körben használták a nyulat.

Az okok kiderítése céljából a kutatók összehasonlították az európai üregi nyúl és a gyapotfarkú nyulak viselkedésökológiáját. Ebből kiderült az alapvető és egyetlen különbség az európai és az amerikai fajok közt: az amerikai fajok rokoni mivoltuk ellenére egyáltalán nem az üregi nyúlhoz hasonló, társas, föld alatti életmódot követnek! Az üregi nyúl kb. 20 egyedből álló csoportokban él, ahol a rezidens hímek megvédik a területet az idegen hímektől. Az ilyen, csoportosan élő nyulakat könnyű volt kifigyelni és befogni is, valamint egyszerű volt számukra a megszokotthoz hasonló mesterséges környezet létrehozása.

A gyapotfarkú nyulak magányos életmódúak, s ha összezárják őket, verekedésbe fognak, a hímek nem védik a területüket, és a szaporodási stratégiájuk esetleges. Emellett az a tény, hogy számos fajuk is él hasonló földrajzi területen, valószínűleg szintén hozzájárult ahhoz, hogy nem került sor a háziasításra.