Bizarr külsejű ormányosbogarat találtak

Az Oregon Állami Egyetem szakembere, George Poinar, Jr., aki nemzetközi szaktekintély és sztárkutató a borostyánban fennmaradt ősmaradványok terén, mamutzsizsiknek nevezte a hím állatot, annak óriási ormányszerű fejnyúlványáról (ezt az ormányosbogaraknál rostrumnak hívják, voltaképp ez a névadó „ormány”). Poinar elmondta, hogy a tudományos nevén Rhamphophorus legalovii-nek ismert hosszú testű bogár hímek valószínűleg fajtársaikkal folytatott harchoz használhatták hatalmas ormányukat. Az eddig ismeretlen ősi zsizsikfaj nevének első része görbecsőrűt jelent, a másodikat pedig Andrej A. Legalov orosz ormányosbogár-specialista után kapta.

„A rovarászok hosszú éveken át vitázni fognak ennek a bogárnak a rendszertani besorolásáról, olyannyira bizarr a külseje!” – mondta Poinar. George Poinar, Jr. nevét az Őslénypark c. regény (és később film) ihletőjeként ismerhetjük, az ő 1982-es felfedezése alapján találta ki Michael Crichton a borostyánba zárt szúnyogból kivont dinoszaurusz-DNS alapötletét.

Az ormányosbogaraknak, ezeknek az apró termetű, megnyúlt orrú növényevő bogaraknak mintegy százezer fajuk ismert. Az egyenes antennájú ormányosbogarakat ősi típusúnak nevezik, amelyeknek pedig könyökszerűen elhajló az antennájuk, azok a valódi ormányosbogarak. A Rhamphophorus legalovii az ősi típusba tartozik, 11 szegmensből álló egyenes antennája alapján. Poinar a Nemonychidae (magyarul áleszelényfélék) családjába sorolta, e család számos tagja a fenyőfélék hímivarú virágzatának pollenjét eszi, ám egyikük se hasonlít erre a kréta időszaki ormányosra. A százmillió éves bogár legközelebbi rokonainál a hímek esetében igen gyakori a hosszú ormány, amely speciális feladatokat lát el, és sokuk ivari kétalakúsága is jelentős, vagyis a nőstények sokkal apróbb ormány birtokosai.

A most megismert ormányosbogár valószínűleg a talajon élhetett, az egész állat mindössze 5,5 milliméteres volt, s ennek a hossznak a felét a feje és az ormánya tette ki. „A Rhamphophorus középső lábízei specializáltnak tűnnek, ezekkel vagy a növényeken tudott hatékonyabban megkapaszkodni, vagy a nőstényekért folytatott küzdelem során használhatta. Jó volna látni, hogy a faj nőstényeinél is hasonló-e ez a lábíz!” – magyarázta Poinar.

A vizsgált egyed testén található sérülésnyomok a kutató szerint azt sugallják, hogy egy fajtárs hímmel verekedhetett egy nőstényért, amikor beleesett a gyantába, hogy aztán százmillió év elteltével a mianmari Hukawng-völgyben kibányásszák.

A borostyán 2001-ben került elő a Noije Bum 2001-tető bányájából, a hasonló maradványok eredetét újabban igen fontos tisztázni, mivel a mianmari borostyánbányászatból az ország polgárháborús viszonyai közepette számos értékes kő – beleértve az ősmaradványokat tartalmazókat – illegális úton kerülnek el a gyűjtőkhöz, esetenként a szakemberekhez is. Az ország északi részén lévő bányákból csempészek juttatják el a szomszédos országokba a nagyon sok esetben hatalmas tudományos jelentőségű borostyánokat, és a csempészhálózattal együttműködő helyi fegyveresek a bányászokat nagyon sokszor akaratuk ellenére, rabszolgaként kényszerítik munkára. A tudományos közélet épp ezért csak legális, erőszakmentes forrásból származó, a polgárháború előtt kibányászott mianmari borostyánokat fogad el a tudomány szempontjából feldolgozhatónak. Ez ugyan igen szép gesztus, ám valószínűleg csak az a hatása, hogy számtalan rendkívüli lelet kerül magánkézre s tűnik el örökre.