A pteroszauruszok már kikeléskor röpképesek lehettek

Az új vizsgálatokból az állatok életmódjára s egyedfejlődésére is következtettek.

A pteroszauruszok ikonikus állatok voltak, a triász és a kréta idején, 228-66 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszokkal együtt éltek, ám a levegő bajnokaiként, köztük a valaha repült legnagyobb állattal, a 11 méteres szárnyfesztávolságú Quetzalcoatlus northropi-val. Annak ellenére, hogy hosszú időn át létező csoportról van szó, az állatok fiatal koráról nem sokat tudunk. Nem világos, hogy tudtak-e aktívan repülni, vagy csak siklani, és így csak a szülői gondoskodás segíthette át őket röpképtelen ifjúságukon. Azonban vannak jelek, amelyek arra utalnak, hogy már egészen fiatalon is repülhettek ezek az őshüllők, így pl. az embrionális korban lévő egyeden felismerhető a szárnymembrán. Egy angol kutatócsoport most a csontozat vizsgálatával járt utána e kérdésnek, az eredményeket a Scientific Reports folyóirat közölte.
Három dolog szükséges az aktív repüléshez: erős csontok, megfelelő izomtömeg, és a szárnybőrben lévő erős keratinrostok, amelyek a madártollaknak megfeleltethető. Ezeket az adatokat persze a kövületekből kellett kiolvasni, a kutatók két pteroszaurusz-faj egyedein végeztek méréseket, embriók és frissen kikelt egyedek maradványait hasonlították össze felnőtt egyedekkel.
Olyan adatokat mértek, mint az állatok szárnyfesztávolsága, a szárnycsontok erőssége, s kiszámították, mekkora terhet voltak képesek e szárnyak hordozni. A legfontosabbnak a felkarcsontot (humerus) tartották, ugyanis ez a legfontosabb abból a szempontból, hogy az állat képes volt-e felemelkedni a földről a levegőbe.

A bébi pteroszauruszok felkarcsontja meglepően erős volt, arányaiban nem egyszer erősebb a felnőttekénél! Szárnyaik rövidebbek, de szélesebbek voltak, ez arra tette őket képessé, hogy igen gyorsan irányt és sebességet váltsanak repülés közben. Ez a képességük nemcsak a ragadozóik elöli menekülést segíthette, hanem a saját vadásztevékenységüket is, ha például a zsákmányul kiszemelt rovarok röptével kellett felvenni a versenyt a sűrű növényzet közt manőverezve. A felnőtt pteroszauruszok a kevésbé jó manőverezési képességeikkel már a nyíltabb területek vadászai lehettek.
A mai madarak közt szinte teljesen ismeretlen, hogy a fióka közvetlenül a kikelést követően röpképes legyen, az egyetlen ismert kivétel a celebeszi maleo (Macrocephalon maleo) nevű madár, amelynek csibéi a helyi ragadozók nyomása miatt váltak röpképessé ennyire fiatalon. Alapvetően azonban az állatvilágban az az uralkodó, hogy az újszülöttek, frissen kikelt egyedek képesek ellátni magukat, s a kivételt jelentő esetek azok, amikor a szülőnek kell hosszú távon gondoskodni az utódok táplálásáról, neveléséről.
A pteroszauruszok utódai már a kikelés pillanatában képesek lehettek repülni, legalábbis a csontozatuk lehetővé tette, és a csontokhoz tapadó erős izomzat jelenlétét is bizonyítják a leletek a legtöbbjük esetében. Bár azt nem lehet tudni, hogy a kikelésük idejére minden egyes, a repüléshez szükséges lágyrész is kifejlődött-e az állatok testében, de ennek ellenére is úgy vélik a kutatók, hogy bizonyosan nem kellett az állatnak sokat várnia a kikeléstől az első felszállásig. Érdekes módon a frissen kikelt pteroszauruszok s ugyanazon fajok felnőtt egyedei közt sokkal nagyobb méretkülönbség van, mint a magukról gondoskodni képes fészekhagyó madarak esetében. Ez azonban a gyakorlatban csupán a repülési módszerben jelent eltérést. Egy 9,2 kg tömegű kifejlett Pterodaustro frissen kikelt, ám röpképes egyede csupán 23 grammos volt.