A klíma stabilitása nyitotta meg az utat a mezőgazdálkodás előtt

A Honsú szigetén lévő Szuigecu-tó néhány évtizede keltette fel a tudományos érdeklődést, mivel vizét hosszú-hosszú évezredek óta semmi se zavarta meg, így a felhalmozódó üledékek rengeteg információval szolgálnak. A japán Ricumeikan Egyetem szakemberei egy nemzetközi kutatócsoport élén a tó üledékfuratainak részletes vizsgálatával a jégkor végi és ezt követően a holocén eleji klímaviszonyokat mérte fel, ez volt az a korszak, amikor az ember a mezőgazdálkodás és a letelepedés útjára lépett.

A kutatók most a 18-10 ezer évvel ezelőtti időszakot mérték fel a tavi üledékek segítségével. Az üledékek évről évre rétegződnek egymásra, s nagyon pontosan meghatározható korúak. A pollenszemcsék rendkívül jól ellenállnak a különböző kémiai hatásoknak, amelyek a talajban vagy az üledékben érik, így kiválóan alkalmasak a hosszú távú növényborítottság vizsgálatára. Az üledékbe zárt pollenszemcsék, növényi maradványok a klímaviszonyokról is árulkodnak, így az egyes korok éghajlatáról igen pontos, nagy felbontású adatsor születhetett.

Az egyik legelfogadottabb elmélet a mezőgazdálkodás kialakulásáról az, hogy ebben a korban élelemhiány volt, s ez késztette az embereket az „alternatív” élelemszerzésre. A mezőgazdaságot a bolygó számos pontján, egymástól teljesen függetlenül is „feltaláltuk” a jégkor végét követő évezredekben. Az azonban nem világos, hogy a trópusokon, ahol a jégkor legzordabb periódusa idején se volt hideg, miért nem jutott el az emberiség a mezőgazdálkodásig már korábban?

Érdekes azonban az is, hogy a háziasítás nem a 15 ezer évvel ezelőtt elkezdődő felmelegedéssel járt együtt, hanem csak mintegy ezer évvel később kezdődött, amikorra a klíma stabilizálódott is. Mintegy 13 ezer éve azonban megszakadt ez a stabilitás, még nem teljesen bizonyított okból egy ezer évig tartó hideg, és instabil klímájú időszak következett, ez az úgynevezett Fiatalabb Dryas időszaka, ebben az időszakban a kulturális folytonosság is megszakadt, de legalábbis stagnált. Ezután a klímánk hosszú távú stabil szakaszba lépett. A Szuigecu-tó üledékeiből kiolvasott klímaviszonyokkal a Földközi-tenger menti levantei térség kulturális-mezőgazdasági viszonyai tökéletesen egyeznek!

A mezőgazdálkodáshoz szükség van előrelátásra, tervezésre. Amikor a klíma nem elég stabil ehhez, akkor nem tud az ember megélni a terményeiből, nem tudja eldönteni, hogy egy adott évben mit termeljen, milyen lesz az akkori időjárás. A természetes ökoszisztémák sokszínűsége viszont az ingadozó klíma esetén is alkalmazkodóbb, s képes elegendő erőforrást biztosítani a megélhetéshez.

A most elkészült tanulmányból azt lehet leszűrni, hogy a mezőgazdálkodás nem valamiféle forradalmi lépés volt az emberiség részéről, hanem a mezőgazdálkodó és a vadászó-gyűjtögető életmód egyaránt észszerű stratégiák lehettek a körülményektől függően. Pusztán az döntött, hogy a klíma stabil volt-e vagy ingadozó.