6000 éves cápatámadás a legújabb rekord

Még 1976-ban, Peruban, egy Paloma nevű tengerparti település közelében kerültek elő egy kb. 17 éves fiú csontmaradványai, amelyek egy halálos cápatámadás nyomait hordozták. A fiatal fiút úgy temették el, ahogy senki mást a közössége tagjai közül – számolt be a Science News.

A Missouri Egyetem bioarcheológusa, Robert Benfer, és a Harvard Egyetem régész-antropológusa, Jeffrey Quilter vizsgálták a maradványokat, amelyből hiányzott a fiú bal lába, emellett a jobb csípőjén és a jobb karján is olyan mély harapásnyomokat viselt, amelyek cápára jellemzőek. Benfer szerint „a sikeres cápatámadásokra jellemző, hogy az állat leharap egy végtagot, ez gyakran a láb, s elfogyasztja azt.” A fiú karsérülése a támadás sikertelen elhárításának eredménye lehet.

A kutatók radiokarbonos kormeghatározással 1990-ben ezt a maradványt 6000 évesnek datálták. Az esetről ugyan Quilter beszámolt egy könyvében, ám tudományos folyóirati publikációba sosem került bele a cápatámadás ténye, így ezt a későbbiekben keresni se lehetett a szakirodalomban. Ennek okán juthattak a 3000 éves japán cápatámadás áldozatát azonosító kutatók arra a következtetésre, hogy az „ő csontvázuk” a legrégibb ilyen eset. Quilter és Benfer július 26-án értesítette a japán esetet vizsgáló kutatókat a korábbi kutatásukról. J. Alyssa White, a japán eset vizsgálatát vezető oxfordi kutató ezt nyilatkozta: „Nem volt tudomásunk a reklamált adatokról eddig, de nagyon szeretnénk minél előbb részletesen beszélni a kutatókkal.”

Paloma falucskája kb. 3,5 km távolságban fekszik a Csendes-óceán partjától, s kis csoportok rendszeresen lakták a helyet a 7800-4000 évvel ezelőtti időszakban, kerek nádkunyhókban éltek, s halásztak, vagy kagylókat és növényeket gyűjtögettek. Az itt feltárt 201 sír túlnyomó többsége vagy a kunyhókon belül, vagy közvetlenül azok mellett található, azonban a fiatalembert, akinek hiányzott a lába, egy nyílt terepen készített hosszú, ovális alakú gödörbe temették. Nádszálakból készült, több rétegű szövettel tetőszerűen fedték be a testet, a sírba helyeztek kagylóhéjakat is, illetve egy nagy, lapos követ, számtalan zsinórt – az egyiken igen míves csomókkal, s bojttal az egyik végén.

Hogy miért nem publikálták a perui felfedezést annak idején hivatalosan, tudományos folyóiratban az amerikai kutatók? Valószínűleg nem tartották fontosnak a tényt, hogy egy cápatámadás áldozata volt a talált fiatal fiú, így nem is végeztek olyan elképesztően részletes vizsgálatot, mint a néhány hete közzé tett japán maradványok esetében.