Új eredmények a Hold mágneses teréről

Az 1960-70-es években még az volt az elképzelés, hogy 3,6-3,9 milliárd éve a Hold a földihez hasonló, és legalább ilyen erős mágneses térrel rendelkezett, ezt a kőzetminták korabeli, előzetes vizsgálataiból szűrték le. A kőzetek mágnesezettek voltak, s ebből akkor arra következtettek, hogy azt a Hold dinamója által létrehozott mágneses tér okozta.

Azonban a Hold magja meglehetősen apró, és ma már úgy vélik a szakemberek, hogy képtelen lett volna olyan mágneses tér létrehozására, amilyet a korábbi kőzetvizsgálatok alapján született elméletben felmerült. Emellett a korabeli vizsgálati technikák sem voltak megfelelőek ahhoz, hogy precíz méréseket végezhettek volna az akkori kutatók.

Egy nemzetközi kutatócsoport, amelyet a Rochesteri Egyetem vezetett, most még az Apollo-korszakban hazahozott, összesen 5 különböző, üvegszerű kőzetminta elemzését végezte el. E minták azt a teljes korszakot ölelték át, amelyre a korábbi elméletek szerint jellemző lehetett az erős holdi mágneses tér.

Egy szén-dioxid-lézerrel rövidke időre felmelegítették őket, majd nagyon érzékeny szupravezető magnetométer segítségével precízen meg tudták mérni a minták mágnesezettségét.

„A holdminták vizsgálatának egyik legnagyobb kihívása az, hogy a bennük lévő, mágnességet hordozó anyagok rendkívül érzékenyek az átalakulásokra. A lézeres melegítést követően azonban nem voltak átalakulások, így elkerülhettük azokat a problémákat, amelyeket az elődeink a mérések során tapasztaltak” – magyarázta John Tarduno, a Rochesteri Egyetem szakembere, a kutatás első szerzője.

A mérésekből arra jutottak a kutatók, hogy a tapasztalható mágnesezettség nem egy holdi mágneses mezőből ered, hanem például a becsapódások során született. Még azok a minták se mutattak holdi eredetű mágnesezettséget, amelyek esetében elvárható lett volna, így a kutatók szerint egyértelmű, hogy nem volt hosszú életű mágneses mezeje Holdunknak, legalábbis az elmúlt 4 milliárd évben bizonyosan nem.

Mágneses védőpajzs hiányában a Hold felszínének története egészen másképp alakult már a korai időkben is, és a napszél befolyásolta azt is, hogy milyen elemek találhatóak a Hold felszínén. A majdani újabb holdminták segíthetnek ezek révén a Nap korai fejlődését is jobban megérteni, de gyakorlati hatásai is vannak a felfedezésnek.

„Az adataink alapján a hélium 3-as izotópja a napszél erőteljesebb hatása miatt a korábban becsülthöz képest sokkal nagyobb mennyiségben állhat rendelkezésre” – tette hozzá Tarduno.

Ezt a héliumizotópot igen fontos ipari, orvosi és kutatási eljárásokban alkalmazzák, ám az előállítása rendkívül költséges, a földi előfordulása pedig túl kicsi ahhoz, hogy „bányászható” legyen. A holdi készletekre épp ezért is nagy reményekkel tekintenek a szakemberek.