Honnan ered a kesudió?

A kesudiót az Anacardium occidentale nevű örökzöld, trópusi fa termi, különlegessége, amit talán minden rajongója tud, hogy nem a húsos termés, a kesualma belsejében foglal helyet a mag, hanem az alatt „lóg”.

A növényfaj ma Latin-Amerikában honos (bár gazdasági célú termesztésében India és Elefántcsontpart az élenjárók), Hondurastól Brazília déli részéig találhatóak meg ma vadon élő rokon fajai – de nem mindig volt ez így.

Kesufa

Forrás: inaturalist

A legkorábbi kesu ősmaradványait a mai Németország területén találták, az Anacardium germanicum nevet viselő növény kövületei alapján a kesu legalább 47 millió éves múltjára lehet következtetni. Ekkor az eocén korban, bolygónk igen meleg időszaka zajlott (a kor neve a barnaszén-telepek képződésével kapcsolatosan lehet ismerős), így a korabeli Európa területén is a kesufélék számára ideális, trópusi-szubtrópusi klíma uralkodott.

E legrégebbi maradványokat egy Messel közeli egykori tó üledékéből tárták fel, és nemcsak a fa levelei, hanem a kesualmával együtt maga a kesudió is egyben fennmaradt, ma a Senckenberg Kutatóintézet Természettudományi Múzeum őrzi az eredeti fosszilis példányokat.

A kesufélék legközelebbi ma élő rokonai (Fegimanra) Afrikában élnek, és egészen a németországi lelet megpillantásáig az volt az elterjedt nézet, hogy a kesu még Afrika és Dél-Amerika elkülönülése előtt került át az Újvilágba. A német lelet azonban abba a körbe sorolta be a kesut, amely a már említett növények mellett hosszabb, kerülő útvonalat „választott” magának.

Európa, Grönland és Észak-Amerika az eocén elején még kapcsolatban álltak egymással s Laurázsia nagy kontinensét alkották, amely az eocén idején kezdett felhasadni s lassanként a mai, egymástól távoli, jól ismert egységekké válni. Ennek köszönhető, hogy a kesu átjutott még Amerikába. A kesu további, néhány millió évvel későbbi, de még szintén eocén kori rokona az észak-amerikai földrészről (Texas állam) került elő, majd innen vándorolt tovább a növényfaj a mai, közép- és dél-amerikai élőhelyére. Hasonló, Európában kezdett utat jártak be egyes cikászok, valamint a Tetrapterys és a Matudaea növénynemzetségek képviselői is.

Nemrégiben egy panamai kövülete került elő a kesunak (Anacardium gassonii a fosszilis faj neve), amelyet 23 millió évesnek datáltak a szakemberek. A példány azt az egykori útvonalat képviseli, amelyen az először Európából Észak-Amerikába jutó kesu-ősök a mai elterjedési területükre kerültek. Egyúttal azt is bizonyítja, hogy a kesufélék még a panamai földhíd 3 millió évvel ezelőtti záródását megelőzően lejuthattak Amerika déli felébe.