Hogyan köszöntik egymást a legközelebbi rokonaink?

Az üdvözöllek, vagy a viszlát naponta emberek milliárdjai szájából hangzik el nyelvek sokaságán, ha találkozunk vagy a találkozás végén búcsúzunk egymástól, olyannyira alapvető ez, hogy ha nem köszönünk, az önmagában is jelentéssel bír. A Neuchâteli Egyetem vezette új kutatás eredménye szerint a csimpánzok és a bonobók pont ugyanígy tesznek. Mindez idáig úgy hittük, hogy csak az emberre jellemző ez a speciális viselkedés, ha megosztjuk a szándékainkat és közösen dolgozunk a céljaink megvalósításán, amelyet közös kötelezettségvállalásnak neveznek a szakemberek.

A megfigyelésekből az is kiderült, hogy az egyes majom egyedek közti köszöntést befolyásolta a társadalmi státusz és a hatalmi viszonyuk, s a kutatók szerint ez az emberek közti udvariassági gesztusokat tükrözi.

„Azért tudtunk rakétákat felbocsátani és eljutni a Holdra, mert képesek voltunk megosztani egymással a szándékainkat, ennek köszönhetően érhetünk el sokkal nagyobb dolgokat közösen, mint amire egy-egy egyén képes lenne. Ez a képességünk az emberi természetünk gyökere” – magyarázta Raphaela Heesen, a kutatás vezetője.

Korábbi, kisgyerekekkel végzett közös kötelezettségvállalás vizsgálatokban a gyerekek tiltakoztak, ha a velük játszó partner (a kísérletben részt vett személy) hirtelen, minden előjel nélkül abbahagyta a játékot, s akár játékok átnyújtásával, akár hangadással igyekeztek visszaszerezni az illető közreműködését a korábban közösen megkezdett játékra. Heesen és kollégái véletlenül figyeltek meg egy hasonló esetet két bonobó közt, s ekkor határozták el, hogy alaposabban utánajárnak a helyzetnek, remélve, hogy talán azt is kideríthetik, hogy mikor jelent meg először az ember ősei körében a közös kötelezettségvállalás.

A kutatók abból indultak ki, hogy a közös kötelezettségvállalás nem csupán azt jelenti, hogy együtt dolgozik a két fél valamiért, hanem azt is, hogy ebben előzetesen megegyeznek, majd a végén közösen döntik el, hogy eleget tettek-e az egyezségnek. Ez olyan, egészen egyszerű dolgot jelent, mint a tekintetek összekapcsolódása, az üdvözlés, majd egyezkedés közben megerősítik a másikat az ötlet támogatásáról, s a közös tevékenység végén elbúcsúznak – befejezettnek tekintve a tevékenységet. A kutatók ezeket az egyszerű interakciókat figyelték a majmok esetében.

Összesen 1242, bonobók és csimpánzok közti esetet elemeztek. A bonobók az interakciók 90 százalékát megelőzően jelezték egymásnak a szándékukat, a csimpánzok az esetek 69 százalékában tettek így. A közös tevékenység befejezését a bonobók 92, a csimpánzok 86 százalékban adták partnerük tudtára. Ezek a jelzések olyanok voltak, mint a két egyed tekintetének összekapcsolódása, egymás megérintése, egymás kezének megfogása, vagy épp a fejek egymáshoz érintése, a közös játék vagy kurkászás elején, illetve végén.

Az üdvözlő és búcsúzó fázisok hossza attól függött a bonobóknál, hogy milyen közeli kapcsolatban állt a két állat, minél közelebbi volt a kapcsolatuk, annál rövidebb ideig tartott a köszöntés, pontosan úgy, ahogy nálunk embereknél is zajlik! „Amikor egy jó barátunkkal találkozunk, kevésbé fogunk udvariaskodni vele” – tette hozzá Heesen.

A csimpánzok esetében nem befolyásolta a két állat közti viszony az üdvözlő vagy búcsúzó fázisok hosszát, ez a kutatók szerint amiatt lehet, hogy a csimpánzok társadalmi berendezkedése inkább alapul az egyéni hatalmon, míg a bonobóké sokkal inkább az egyenlőségen, hangsúlyos baráti és rokoni kapcsolatrendszerekkel.

A kutatók szerint további vizsgálatokat lehet majd végezni egyéb főemlősök körében, hogy kiderüljön, mennyire ősi eredetű ez a viselkedés.