Ólomszennyezés ókori emberi maradványokban

E súlyosan mérgező fém a korábbi évezredekben legnagyobb részt az ezüstbányászat melléktermékeként jelent meg a levegőben, régi jelenlétét gleccserjégből, illetve üledékekből már több helyszínről is kimutatták, s az ott mért mennyiségből többek közt a római birodalom gazdasági-történelmi viszonyai is kiolvashatóak. A rómaiak használták is ezt a fémet, például ólomkancsókban kínálták a bort, vagy ólomvezetékeken szállították a vizet.

Egy osztrák–olasz–izraeli kutatócsoport Róma és környéke elmúlt 12 ezer évének lakosságát vizsgálta, az emberi csontmaradványok közt a legjobban megőrződő sziklacsont segítségével mérte fel az egykor élt személyek ólomszennyezés-kitettségét. A koponyában lévő sziklacsontot eredetileg az egykor éltek genetikai vizsgálatához használták, e csont testünkben a legnagyobb sűrűségű, legkeményebb, így a környezeti hatásoknak is a leginkább ellenálló. A csontmintákat a jeruzsálemi Héber Egyetemen elemezték, és azokban precízen megmérték az ólom mellett még 23 másik fém mennyiségét is.

Az emberi maradványok ólomtartalma a világ ólomtermelésével párhuzamosan változott, hasonló mintázatot mutatott a mennyisége, mint a gleccserekben mért ólomé. A korábban egészen kis mennyisége először akkor nőtt meg, amikor a fémek finomításának technikáját, a kupellációt feltalálták, majd legközelebb akkor, amikor a pénzérmék elterjedtté váltak kb. 2500 éve, s a római korban érte el ókori csúcsát, aztán jó ideig csökkent. A következő növekedési időszakra időszámításunk szerint 1000 körül került sor, ezt a korabeli német ezüstbányászat beindulása határozta meg, tovább fokozódott az amerikai spanyol ezüstbányászat beindulásával, majd az ipari forradalomban ismét jelentős ugrás következett. Érdekes, hogy még a távoli Amerika ezüstbányászatának nyomait is észlelni lehetett az olasz maradványokon.

Teljesen egyértelmű az összefüggés: minél több ólom jut a tevékenységeink útján a környezetbe, annál több épül be a szervezetünkbe is ebből a nagyon is mérgező elemből.

Az Environmental Science and Technology szakfolyóiratban közzé tett tanulmányban a kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy a modern elektronikai ipar fémigénye miatt bolygónk számos, kevésbé szabályozott helyszínén jóval több jut belőle a környezetbe, mint gondolnánk. Számos elem iránti igény sokszorosára nőtt, illetve várhatóan hasonló léptékben nő a közeljövőben is, ez pedig azt vetíti előre, hogy az emberi szervezetben is egyre több lesz majd az ólom, és más mérgező nehézfém mennyisége.