Fákban mutatták ki egy hatalmas cunami nyomait

Szakértők egy csoportja az amerikai South Beach régiójában gyűjtött be mintákat öreg amerikai duglászfenyőkből – számol be az Oregoni Állami Egyetem oldala. A vizsgálat során a kutatók gyengülő növekedést mutattak ki az 1700 januárjában bekövetkezett 9-es erősségű földrengés, illetve cunami után. A katasztrófa a mai Egyesült Államok északnyugati partvidékét sújtotta.

Robert Dziak, az amerikai Nemzeti Óceán‑ és Légkörkutatási Hivatal munkatársa és a tanulmány társszerzője szerint az esemény volt az utolsó nagy földrengés, amely a Cascadia szubdukciós zónánál csapott le. Úgy tűnik, abban az évben a cunami hatott leginkább a fák növekedésére.

A szakértők már több mint egy évtizede kimutatták a katasztrófa nyomait Washington államban élő fákban, a kutatók ezúttal oregoni mintákra fókuszáltak. Az első kihívást azt jelentette, hogy olyan régi amerikai duglászfenyőket találjanak, amelyek az érintett zónában nőnek. A csapat a kiválasztott terület esetében egy új modellt is kidolgozott a cunamira vonatkozóan, ez azt mutatta, hogy a helyszínt akár 10 méter magasan is eláraszthatta a víz.

A szakértők 38 fából vettek mintát olyan módszerrel, amellyel az évgyűrűket elemezhetik, de a növényeket nem károsítják. A legősibb fenyő 1650-ben kezdett el fejlődni.

A kutatók úgy vélik, hogy a sós víz beáradása, illetve a föld rengése együttesen nehezítette meg a fák növekedését. A csapat következő célja az, hogy izotópvizsgálatot is elvégezzen, ezzel ugyanis még jobban megismerhetik az 1700-as természeti csapás hatásait.