Étrendről is árulkodnak Herculaneum maradványai

Eddig nem álltak rendelkezésre olyan jellegű, az étrendet bemutató adatok, amelyből akár a helyi étkezési szokásokra, akár az egyes társadalmi rétegek étrendjére lehetett volna következtetni. Az elhunytak többféle társadalmi réteget képviselve lehetőséget adtak egy új kutatásra, amelyben egy nagy nemzetközi csoport a vulkánkitörés 17 áldozatának csontjait elemezte, a csontokba épült izotópok összetételének segítségével. A romok közt talált ételmaradványok elárulták ugyan, hogy miket ettek, de azt nem, hogy milyen mennyiségben. A kutatócsoport a Science Advances folyóiratban közölte a vizsgálatok eredményeit.

Az ember (és persze az állatok) által elfogyasztott élelmiszerekből az azokra jellemző különböző nitrogén- és szénizotópok beépülnek a csontokba, a csontok vizsgálata az ember életének kb. az utolsó 10 évében elfogyasztott élelemről ad tájékoztatást.

Egy korábbi kutatásból az derült ki, hogy a férfiak étrendje változatosabb volt a nőkénél, most azonban az is kiderült, hogy Herculaneum egykori lakói sokkal több halat ettek, mint a Földközi-tenger régiójában ma élők. Az élelmük fehérjetartalmának nagyjából a negyede tengeri állatokból származott, ez háromszoros mennyiség a modern mediterrán étrendhez képest.

Az olívaolaj megdöbbentően nagy arányt mutatott, a kalóriabevitel legalább 12 százalékát ez adta, s ez az adat megerősíti azt, amit a történelmi források jeleztek, miszerint a rómaiak évente mintegy 20 liter olívaolajat fogyasztottak el fejenként. Mivel az egész birodalomban bőven termett az olíva, ezért az ellátás nem jelentett nehézséget, s alapélelmiszerként használták.

A herculaneumi nők kevesebb gabonát, és kevesebb tenger gyümölcsét fogyasztottak, mint a férfiak, s nagyobb része volt étrendjükben a szárazföldi állatokból eredő fehérjéknek (hús, tojás, tejtermék), illetve helyben termelt növényekből, pl. hüvelyesekből, diófélékből eredő fehérjéknek. A nemek közti különbség adódhat abból, hogy a férfiak vettek részt a tengerrel kapcsolatos tevékenységekben s így a friss tengeri élelmiszerhez is közvetlenül jutottak hozzá pl. halászat során, szemben az otthonaikban maradt nőkkel. A mérések alapján a kutatók azt is meg tudták mondani, mekkora volt a halfogyasztás különbsége: a férfiak 1,6-szer több fehérjéhez jutottak ebből az élelmiszerből, mint a nők. A két nem étrendjének különbségei társadalmi osztálytól függetlenül is fennálltak.

Az egyelőre nem világos, hogy a mai mediterrán étrendhez képest a Herculaneumban tapasztalt különbségek más régiókra is érvényesek lehettek-e, vagy csupán a part menti települések lakosságára korlátozódtak. Különösen könnyű elképzelni, hogy a termékeny vulkáni talaj, a Nápolyi-öböl gazdag tengeri élővilága, illetve a fontos kikötőhely révén az import is jelentősen hozzájárult a helyiek változatos étrendjéhez.