A gekkók farka sokszínű feladatokat lát el

Egy német–amerikai kutatócsoport a gekkók mozgásformáit vizsgálta meg, mégpedig azzal a nem titkolt céllal, hogy robotikai ötleteket merítsenek ebből, számolt be a Eurekalert tudományos híroldal. Egy délkelet-ázsiai gekkófaj, a Hemidactylus platyurus volt a vizsgálataik tárgya, ez az állat az erdő fái közt gyakran közlekedik légi úton: levetik magukat egy magasabb ágról, majd a fa törzsén landolnak. Landolás közben nagy erővel, fejjel előre csapódnak neki a fának, ám, mint a vizsgálatokból kiderült, a lapított alakú farkukkal stabilizálják a becsapódást. A kutatók nagy sebességű videófelvételeket készítettek és elemeztek, majd számításokat végeztek a látottak alapján.

Az állat a természetes élőhelyén sok méteres ugrásokkal közlekedik a fákon, ha például ragadozói elől menekül, ám, ha a fák közel állnak egymáshoz, az elrugaszkodást követően a gekkó még gyorsul a beérkezés, becsapódás során, vagyis sebességcsökkenés nélkül csapódik be, ám semmi baja sem esik. A megfigyelések során az is kiderült azonban, hogy azok a gekkók, amelyeknek hiányzott a farkuk (a gyíkféléknél gyakori, hogy legalább ideiglenesen elveszítik), nem tudnak megkapaszkodni a fán, s lehullanak.

A videók elemzése feltárta a folyamatot: a gekkó a becsapódáskor kb. 100 fokos szögben hátrahajtja a törzsét, s a farkával megtámaszkodik a fatörzsön, eközben a mellső lábai elengedik a fát. A törzs hátrahajtásával a becsapódás energiáját felfogja, s a fatörzsnek adja át a támaszkodó farok segítségével. A farok ezek szerint „ötödik láb” módján működött, s amelyik állatoknak hiányzott, azok nem tudták az energiát sem átadni a fának, ezért lepattantak róla.

Az elképzeléseket a laborban megépített robotgekkó segítségével ellenőrizték: a szenzorokkal felszerelt hajlékony robot tépőzáras lábaival rá tudott tapadni a filccel bevont „fatörzsre”, s közben mérések is születtek. (Ilyen méréseket élő állatokon nem lehetne elvégezni.) Nem meglepő módon, minél kisebb energiával csapódott neki a fának a robot, annál könnyebben tudott megkapaszkodni. Emellett a robotok esetében is igaz volt, hogy farok nélkül ők is lepottyantak a fáról. Az is kiderült, hogy minél hosszabb volt a robot farka, annál kisebb erővel lökődött el a fától a lába.

A kísérletek és a mérések alapján a gekkó mozgását nagyon jól be lehet majd építeni a robotok mozgásába is, ezzel sokszínűbbé is lehet majd tenni a robotok helyváltoztatását.