Ünnepel a Goldstone radar

Először 1968-ban használtak radart arra, hogy egy kisbolygót „letapogassanak”, ekkor az (1566) Icarus nevű kisbolygó volt a célpont, ez az égitest rendszeresen elrepül a Föld közelében. A radaros mérések segítségével egy égitest méretét, alakját, forgását lehet megállapítani, ezért a radaros technológiát azóta is szívesen használják ezeknek az égitesteknek a felméréséhez.

Az augusztusi ezredik megmért kisbolygóig a hasonló földközeli aszteroidák felét a 2020-ban leállított és összeomlott 305 méteres átmérőjű Arecibo Obszervatórium vizsgálta meg, a többit a NASA űrjárműveivel való kommunikációs célra létrehozott Deep Space Network antennáival, és néhány másik ausztrál műszerrel közösen mérték fel.

A Goldstone Dél-Kaliforniában található, a nagyobbik, 70 méteres antennát, a DSS-14-et, amellyel az ünnepi mérést is elvégezték, még 1965-ben avatták fel, akkor a Mariner 4 Mars-szonda rádiókommunikációjával szerzett magának hírnevet. Ez volt az az antenna is, amely az Apollo-11 Holdra szállásának tévéközvetítésében közreműködött, neki köszönhetően hangozhattak fel milliók tévékészülékein élőben Neil Armstrong híres szavai arról a bizonyos kis lépésről. A kisebb, 34 méteres antenna, a DSS-13, és a nagyobb DSS-14 együtt összesen 374 kisbolygóról szerzett fontos adatokat. Az összes valaha megmért kisbolygó háromnegyedének vizsgálatára az elmúlt évtizedben, a NASA azon programjának indítása óta került sor, amelyben a Föld közelébe kerülő és potenciálisan veszélyt jelentő égitesteket igyekeznek katalogizálni.

Augusztus 14-én a 2021 PJ1 jelű kisbolygóról, amely a méréskor 1,7 millió kilométer távolságban (kb. 4,5-szer messzebb, mint a Hold) járt, a begyűjtött adatok alapján kiderült, hogy kb. 20-30 méter átmérőjű. Ez a távolság rendkívül nagy, ezért képet ekkor nem tudtak kinyerni a kapott adatokból, azonban a mérések ettől függetlenül is fontos információkat adtak a kisbolygó sebességéről, ebből az adatból pedig a jövőbeli helyzetét lehet kiszámolni, s így azt is, hogy nem jelent veszélyt bolygónk számára a közelsége. A kisbolygó tőlünk való távolságát a radarmérés révén 250-szer pontosabban tudjuk már meghatározni, mint a mérés előtt.

Alig egy héttel az ezredik sorszámot kapott mérés után máris újabb kisbolygó került a rádiósugarak „kereszttüzébe”, a 2016 AJ193 jelű aszteroidát 3,4 millió kilométer messziről tudta megvizsgálni a radar. Bár a jubileumi mérésnél távolabbi volt ez, mégis vizuális radarképet is kaphattak a kutatók, mivel ez a kisbolygó 40-szer nagyobb, nagyjából 1,3 kilométeres átmérőjű, erről készült animációt láthatunk fentebb. A mérés ennek köszönhetően az égitest egyes felszíni alakzatait is sejteni engedi. A mozgása alapján feltehetően egy üstökösmag lehet, amely már elveszítette illó anyagait, vagyis nem mutat aktivitást, a mostani mérések ennek az égitestnek is jelentősen pontosítják a pályaadatait.

Jelenleg mintegy 27 ezer földközeli égitestet (NEO) követnek a kutatók a megfigyeléseikkel, ezek jórészt vizuális, távcsövekkel végzett megfigyelések, ám jelentős részt képvisel a radaros megfigyelések sorozata is. A radaros mérések nélkül rengeteg információ hiányozna a bolygónkra esetlegesen veszélyt is jelentő égitestek csoportjáról.