Szobatiszta tehenekkel a kisebb környezetszennyezésért

A probléma azzal kezdődik, hogy az állatok számára kedvezőbb tartási körülmények esetében az a környezetszennyező hatás, amelyet a vizeletük és az ürülékük kifejt, sajnos nagyobb, mint a zárt, istállós tartásnál, mivel ez utóbbi esetben a végtermékek könnyen összegyűjthetőek. Egy német-új-zélandi kutatócsoport kísérleteket végzett, amelyekben teheneket jutalomfalatok segítségével egy számukra létesített latrina használatára tanítottak meg, számolt be a Science.

Az ötlet 2007-ben egy rádióinterjúban merült fel, a riporter a tehenek vizeletének környezeti hatása kapcsán azt kérdezte Lindsay Matthewstól, az Aucklandi Egyetem kutatójától, hogy miért nem tanítják szobatisztaságra a teheneket? Az akkor lehetetlennek gondolt célt 14 évvel később sikerült elérni. A kutatók egy tucatnyi, egyébként összevissza ürítő borjút tanítottak meg arra, hogy a kijelölt latrinában végezzék el a dolgukat. Mivel világszerte 270 millió tejtermelésben használt tehén él, az általuk termelt káros anyagok mennyisége nem kevés. A számítások szerint, ha a vizeletük 80 százalékát sikerülne begyűjteni, akkor azzal világszerte 56 százalékkal csökkenteni lehetne az ammóniakibocsátást. (Európában az ammónia-kibocsátás felét a tehenészetek adják.) Az ammónia kémiai átalakulással dinitrogén-oxiddá (közismertebb nevén nevetőgázzá) válik, ez pedig már üvegházgáz, a szén-dioxid és a metán után a harmadik legjelentősebb. Emellett a szabadon heverő végtermékek meg is betegíthetik a teheneket.

A tehenek sokkal többre képesek, mint amit általában elvárunk tőlük. Egy kutató már 2009-ben tanítani kezdett néhány állatot jutalomfalatokkal, s mivel az állatok a dolguk végeztével azonnal mentek a finomságokért, egyértelmű volt, hogy mit kell tenniük, vagyis tudatossá vált bennük e folyamat. A mostani kísérletekben hasonló módszert alkalmaztak: a tehénlatrina használatáért jutalomfalatot, melasszal kevert tört árpát kaptak, amelyet a kiépített tehénlatrina falában nyíló ablakból kapták az állatok. A legtöbb állatot 10-30 próbálkozással meg lehetett tanítani arra, hogy összefüggés van a jutalom és a vizelés közt, majd fokozatosan növelve az állat és a latrina távolságát tanították őket egyre messzebbről felkeresni azt, s 15 próbálkozás után a tehenek besétáltak a latrinába és ott vizeltek. A kutatók szerint a tehenek tanulási képességei egy 2-4 éves gyerekének feleltethetők meg!

Amennyiben maguk az állatok is segítenek tisztán tartani a saját istállójukat, azzal emberi munkát is megtakarítanak, amellett, hogy így környezetbarátabbá válik a tartásuk.

Kérdés persze, hogy valós „üzemi körülmények” közt mennyire kivihető egy ilyen szobatisztaság, hisz sok tehén esetén sorban állás, illetve nagyobb távolság a latrináig mind keresztül húzhatja a számításokat, arról nem beszélve, hogy több százmillió tehenet kellene betanítani.
Azonban, ha másra nem, arra feltétlenül jó ez a kutatás is, hogy a haszonállataink kognitív képességeiről alkotott általános negatív véleményt megváltoztassuk: sokkal okosabbak, mint az emberek elsöprő többsége hinné! Esetleg a kutatók majd egy Ig Nobelt is nyerhetnek a kísérleti eredményeikkel.