Néha a legszexisebbek a sikeres túlélők

A természetes szelekciót jól ismerjük: az élőlények közt a legfittebb fogja a többieket túlélni, s azokat a tulajdonságait tovább fogja örökíteni, amelyek ehhez hozzásegítették. Tudjuk azonban azt is, hogy időnként nem ez a fő mozgatórugó egy állat evolúciója során, erre ékes példa a páva, a hivalkodó, színpompás, feltűnő farktollaival, e tollak ugyanis a szexuális szelekció termékeiként alakultak ki s öröklődtek tovább.

A kínai madárkövület, vagyis a Yuanchuavis kompsosoura faj felfedezése megerősítette: a szexuális szelekció már ezeknél az ősi madaraknál is fontos evolúciós mozgatórugó volt. A chicagói Field Museum paleontológusa, Jingmai O’Connor, aki a madárkövületről a Current Biology szaklapban közzé tett tanulmány egyik szerzője is, elmondta a felfedezésről: „Soha ezelőtt nem láttuk a tollak ilyen kombinációját madárkövület esetében!”

Egy kvézál, egyik trogonféle madár (Pharomachrus mocinno). E madár farktollai nagyon hasonlóak a 120 millió éve élt madáréhoz.

Forrás: inaturalist

A madár kb. szajkó méretű volt, azonban a farka mintegy másfélszer hosszabb volt a testénél, de nem ez az egyetlen különlegessége. Két rendkívül hosszú farktollát legyezőszerűen vette körbe számos másik toll, az ilyen felépítésű farktollakat ma például egyes nektármadarak, illetve a trogonfélék körében láthatjuk. A legyezőszerű tollak aerodinamikai feladatot láttak el, a hosszú tollpár pedig a párválasztásban játszott szerepet. A tollak vizsgálatából a paleontológusok igen sokat megtudtak magáról a madárról is.

Mivel a hosszú tollpár megnehezítette a repülést a madár számára, ezért az állat olyan helyen élhetett, ahol a repülés nem volt létfontosságú, így például erdőkben. A sokat és jól repülő madaraknak rövid és erőteljes tollaik vannak (pl. gondoljunk a tengeri madarakra).

A hosszú farktollak még a családi életéről is árulkodnak: azok a hím madarak, amelyek hasonló díszt viselnek, a legtöbb esetben nem vesznek részt a fiókanevelésben, mivel a feltűnő külsejükkel csak rászabadítanák a ragadozókat a fészekaljra, s emellett a díszes tollak több erőforrást is igényelnek a madártól, így a fiókáira már nem jutna energiája.

A Yuanchuavis azon ősi madarak közé tartozott, amelyek a maguk idejében ugyan igen sikeresek voltak, ám azután a nem madár dinoszauruszokkal együtt kihaltak, 66 millió éve. A megismerése segít azt is megérteni, hogy ők miért haltak ki, a többi, ma is létező madár pedig miért nem.

„A Yuanchuavis tollazatának bonyolultsága azzal az elmélettel is összefügg, miszerint a madarak mai sokfélesége annak köszönhető, hogy képesek egymástól pusztán a tollaik és a hangjuk alapján elkülönülni” – magyarázta O’Connor – „Egészen elképesztő, hogy már a kréta időszak elején jelen lehetett ez a fajta komplexitás a madarakban.”