A Mars mérete korlátozza a lakhatóságát

A St. Louis-i Washington Egyetem szakemberének vezetésével egy nemzetközi kutatócsoport új tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy a marsi víz hiányának oka (bár a régmúltban volt felszíni víz) az, hogy a bolygó túl kicsi.

Számos elmélet taglalta már, hogy miért tűnt el a marsi víz, köztük az egyre gyengébb mágneses mező miatt elveszített sűrű légkört nevezték meg fő oknak. A most közzétett tanulmány azonban ennél alapvetőbb, mélyebb okot tárt fel.

„A Mars sorsa már a kezdetekkor eldőlt” – magyarázta Kun Wang, a kutatás vezetője. „Úgy tűnik, van egy méretbeli határvonal a kőzetbolygók esetében, amely meghatározza, képes-e a bolygó az életfeltételekhez elegendő vizet megtartani, s amely eldönti, kialakulhatnak-e a lemeztektonikai folyamatok. Ez a mérethatár pedig nagyobb, mint a Mars mérete.”

A kutatók a kálium stabil izotópjait vizsgálták, s ezen keresztül az illó anyagok eloszlását a különböző égitesteken. A kálium közepesen illékony, s nyomjelzőként használható, mivel a segítségével megbecsülhetők a nála illékonyabb anyagok, mint pl. a víz jelenléte és mennyisége.

A kutatócsoport marsi eredetű meteoritokban vizsgálta a kálium jelenlétét, s e mérésekből kiderült, hogy a Mars kevesebb illó anyagot volt képes megtartani, mint a Föld, de többet, mint a Földnél jóval kisebb Hold vagy a Vesta kisbolygó. Magyarul, a kutatók jól meghatározható összefüggést találtak az illók jelenléte és az égitestek mérete közt.

Az elmélet azt is meghatározza, hogy mekkora égitesteken lehet, érdemes az életnyomokat keresni, egészen szűk az a tartomány, amely a kőzetbolygók méretéből adódóan már elegendő, de még nem túl sok vizet eredményezhet. Ezt a tartományt is figyelembe kell venni a kutatók szerint az exobolygók vizsgálata során, amellett, hogy milyen távolságban kering egy adott bolygó a csillagától.