Tej segíthette a sztyeppék nomádjainak vándorlását

Ezek a vándorlások összeköttetést teremtettek Skandinávia és Szibéria között, összekapcsolva a pásztorkodó népességeket, ám nem volt világos, hogy miként voltak képesek ekkora távolságokat megtenni az emberek. A Max Planck Emberi Történettudományi Intézete által végzett új kutatásban válasz születhetett: ezek a bronzkori vándorlások egybeestek azzal az időszakkal, amikor elkezdtek tejet fogyasztani az emberek.

A kutatók az e korból származó emberi maradványok fogköveit vizsgálták meg. A fogkő legmodernebb molekuláris szintű vizsgálataival ki lehet deríteni, hogy az egykori ember mivel táplálkozott, a táplálék maradványai beépülnek ugyanis a fogkőbe, amely megvédi a lebomlástól ezeket a molekulákat. A Nature hasábjain közzé tett tanulmány szerint meglehetősen meglepő eredmény született: a vándorló emberek tejet fogyasztottak.

A kutatást vezető Dr. Shevan Wilkin elmondta, hogy a bronzkor előtt élők 90 százaléka egyáltalán nem fogyasztott tejet, tejterméket, ám a bronzkorban hirtelen az emberek 94 százaléka tejfogyasztóvá vált. A vizsgálatok eredménye további kérdéseket is felvetett, így még tovább finomították a módszereket, és azt is kiderítették, hogy milyen állat volt a tejet adó jószág. „Apró, de fontos különbségek vannak az egyes állatok tejének peptidjei közt, ez tette lehetővé, hogy megállapítsuk, honnan származott a tej.” Míg a legtöbb embernél tehén-, birka- és kecsketej volt a fennmaradt fehérjék eredete, néhány esetben a meglehetősen meglepő lótejre utaltak a molekulák.

A ló háziasítása az eurázsiai régészet egyik legnagyobb vitatémája. Az egyik első lovas népesség, a mai Kazahsztán területén, a botaji kultúra tagjai nem fogyasztottak lótejet, úgy tűnik, ez a szokás 1500 kilométerre nyugatra, a ponti-kaszpi sztyeppén alakult ki. A kutatók úgy vélik, a ló háziasítása a lótej fogyasztásával összefügg, így az is a sztyeppe nyugatabbi régiójában történhetett meg.

Egy 2018-as lógenetikai kutatásban egy elég nagy vihart kavart eredmény született, miszerint a Przewalski-lovak nem valódi vadlovak, hanem a botaji kultúrában egykor tartott állatok visszavadult utódai, és semmi közük a mai háziasított lovakhoz. A mostani tejfehérje-vizsgálati eredmények is arra utalnak, hogy nem a botaji kultúrának köszönhetőek a mai háziasított lovak, hanem egy jóval nyugatabbra élő népcsoportnak. Könnyen lehet az is, hogy a ló, más állatokhoz hasonlóan nemcsak egyszer, nemcsak egyetlen embercsoport keze alatt vált háziállattá, ám csak egyik háziasításból származó utódok terjedtek el.

Az azonban nagyon valószínű, hogy a pásztornépek kirajzását, ami egybeesett a tejfogyasztás általánossá válásával is, a lovak is segíthették, főként a nagy távolságok megtételében. „A sztyeppék népe már nem csupán a húsukért foglalkozott az állatokkal, hanem további előnyös tulajdonságaikat is kihasználta, például megfejte őket, vagy épp szállításhoz használta az állatot” – tette hozzá Nicole Boivin professzor.

Az nem világos még, hogy milyen pluszt adhatott a tej. Elképzelhető, hogy a száraz vidéken folyadékként is jelentős szerepet kapott, amellett, hogy rendkívül tápláló, fehérjékben gazdag ital. Dr. Wilkin szerint valódi kulturális forradalom zajlott, hisz amint a sztyeppe népei rájöttek a tejfogyasztás előnyeire, lehetővé vált számukra a nagy távolságra lévő helyek meghódítása.