Szerves molekulákat vontak ki egy dinoszaurusz sejtmagjaiból

A gerinces állatok esetében a porcról számos kutatás során megállapították már, hogy a kövületté válás során az egyik legjobb állapotban fennmaradó anyag, azonban a legtöbb esetben egyáltalában nem vizsgálták ezeket a szöveteket. Kínai kutatók most egy, a kora krétai időszaki Jehol-biótából származó, 125 millió éves Caudipteryx kövületből sikeresen el tudtak különíteni porc-sejteket. A Caudipteryx egy kb. páva méretű mindenevő állat volt hosszú farktollakkal, és a sekély tavak partjain élt.

„Az évek alatt összegyűjtött geológiai adatok azt mutatják, hogy a Jehol-bióta kövületei annak köszönhetik kiváló állapotukat, hogy igen finom szemcsés vulkáni hamu konzerválta a testeket, s egészen sejtek szintjéig megőrizte azok részleteit. – magyarázta Li Cseheng, a Kínai Tudományos Akadémia Gerinces Paleontológiai- és Paleoantropológiai Intézetének szakembere, a Communications Biology folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője.

A kutatóknak az állat jobb combjából sikerült az ízületből porcot kinyerni, amelyről a vizsgálatok során kiderült, hogy átkovásodott sejteket tartalmaz, és pont a kovának köszönhető, hogy kiváló állapotban maradtak meg e sejtek. Az is kiderült, hogy az állatnak voltak a halála idején egészséges sejtjei, illetve voltak nem igazán egészségesek is, amelyek lehet, hogy már az állat pusztulása előtt elhaltak.

125 millió éves porcsejtek speciális festékanyaggal jelölve.

Forrás: Kínai Tudományos Akadémia / Alida Bailleul

A 125 millió éves porcsejteket a friss biológiai minták vizsgálatához használt módszerrel is ellenőrizték, s ebből derült ki, hogy az egyik sejtmagban az ősi molekulák is fennmaradtak, továbbá a kromatin fonalait is megtalálták. (A kromatin a kromoszómák alapanyaga, DNS-ből és fehérjékből áll.). Egy évvel ezelőtt egy amerikai csoportnak sikerült, szintén porcból hasonló eredményt elérni, ezért is próbálkoztak meg most a kínai szakemberek is a vizsgálattal.

Rengeteg munka vár még a kutatókra addig, míg teljesen megértik, miként is maradnak fenn a sejtekben lévő molekulák, és talán új módszereket is ki kell fejleszteniük a vizsgálatokhoz. Eddig még senkinek se sikerült dinoszaurusz-DNS-t találni. Ehhez a régi DNS vizsgálatával foglalkozók klasszikus módon szekvenálják a DNS-t, ám ez csak a viszonylag „fiatal” fosszíliák esetében vezet eredményre. (A legrégebbi DNS, amit eddig sikerült kivonni, egy 1,2 millió éves mamutból származik, és csak néhány hónapja számoltak be róla.)

Az azonban bizonyos, hogy még 125 millió év se tudta teljesen kővé változtatni a dinoszauruszt, még ennyi idő elteltével is maradtak benne szerves molekulák. A következő feladat az, hogy kiderítsék, pontosan mik is ezek, és azt, hogy lehet-e a segítségükkel az ősi DNS-ről bármit is megtudni.