Eddig nem ismert kihalási hullámot fedeztek fel

Afrika és Arábia területén 30 millió éve az emlősök 63 százaléka kihalt, miután bolygónk klímája a meleg-nedves helyett egyre jegesebbé vált. Erre a kihalásra azonban csak most bukkantak rá a Duke Egyetem kutatói vezette csoport tagjai, s a Communications Biology szakfolyóiratban számoltak be a felfedezésről.

Az eocén és az oligocén korok átmenete során drámai átalakulás zajlott klímánkban. Az eocén mocsaras erdőségei (ezekből hatalmas barnaszén-telepek képződtek) helyét füves térségek foglalták el, nőni kezdtek a jégtakarók, csökkent a tengerszint, és persze a légköri szén-dioxid szintje is. Gyakorlatilag a ma lejátszódó folyamatok fordítottját élte át bolygónk.

Afrika egyenlítői elhelyezkedése miatt eddig úgy vélték, az ott élt állatok megúszták ezt az átmenetet, azonban az új vizsgálatok mást mutattak, a viszonylag kedvező klíma ellenére is megszenvedte a kontinens élővilága az átalakulást.

Öt emlőscsoport kövületeit mérték fel: kétféle rágcsáló, egy ragadozó és két főemlős, köztük az embert is adó csoport került a kutatók figyelmébe. A sok száz kövületet sikerült a leszármazásuk rendje alapján besorolni, így kiderült, hogy a „családfák” mely ágai tudtak szaporodni, elágazni, s melyek nem nőhettek tovább. A pontos kormeghatározásnak köszönhetően minden egyes állat kialakuláia és kihalásiideje is világossá vált így.

Kiderült, hogy mind az öt vizsgált emlőscsoport igen nagy veszteségeket szenvedett az eocén-oligocén átmenetkor. Néhány millió év elteltével újra megjelentek a kövületek közt e csoportok képviselői, ám már új formát öltve, távolról sem voltak azonosak az eocénban élt elődeikkel.

„Egyértelmű, hogy egy nagy kihalás zajlott, majd pedig következett a megújulás” – mondta Steven Heritage, a kutatás egyik résztvevője. A bizonyítékot, mint oly sok esetben, az állatok fogai rejtették. Az őrlőfogak sokat elárulnak az állatok táplálkozásáról, ez pedig sokat elmond az adott állat környezetéről is. A néhány millió évvel később újonnan megjelent rágcsálók és főemlősök fogai arról meséltek, hogy átalakult az étrendjük, mivel átalakult az élőhelyük is.

A kihalások azonban, amellett, hogy pusztulással járnak, mindig utat is nyitnak a folytatás számára. Az oligocén elején igencsak leszűkült a fajok sokfélesége, vagyis palacknyak-helyzet alakult ki. Rengeteg faj kihalt, azonban a túlélők a megújulás során egyre inkább sokszínűvé váltak, új, eltérő fajok jöttek létre.

„Az emberelőd őseink közt 30 millió évvel ezelőtt szinte semmilyen sokféleségről nem beszélhetünk, egyetlen típusú fog maradt csak fenn.” – magyarázta Eric R. Seiffert, a kutatás szerzője, a Dél-Kaliforniai Egyetem professzora. „Ez az ősöktől örökölt fog határozta meg azt, hogy milyen étrendet követhettek azután a későbbi állatok.” Ez a kihalási hullám azt is jelenti, hogy amennyiben egyetlen faj se maradt volna életben ezek közül a majomszerű emberelőd ősök közül, ma mi se lennénk.

Afrikában nemcsak a klíma, hanem a geológia is beleszólt az állatok életébe. Kelet-Afrikában hatalmas szupervulkáni és bazaltáras vulkánkitörések zajlottak, s ez volt az az időszak is, amikor az Arab-félsziget elszakadt Afrikától, s megszületett a Vörös-tenger. Azok az emlősök azonban, amelyek ezt a sok viszontagságot sikeresen túlélték, már birtokában voltak a további klímaingadozások túlélésének is.