2 milliárd éve még aktív vulkán volt a Holdon

A Csang’o-5 az a kínai automata űrszonda, amely a Holdon leszállt, mintát vett, majd 40 évvel az utolsó amerikai holdkőzetet produkáló holdutazást követően azt sikeresen haza is szállította. A 2020 decemberében érkezett minták első elemzési eredményeit 2021. október 7-én tette közzé a Science tudományos folyóirat, s ezek alapján a nemzetközi kutatócsapat tagjai arra jutottak, hogy nem egészen 2 milliárd évvel ezelőtt a Holdon még vulkánkitörés zajlott, és folyt a láva a felszínen. Ez nagyjából egymilliárd évvel közelebb hozza jelenkorunkhoz az eddigi elképzeléseink szerinti utolsó kitörés idejét.

Eddig minden egyes holdkőzetminta 3 milliárd évnél idősebb volt, amelyet hazahoztak égi kísérőnkről az amerikai és az orosz űrjárművek, ám a kínai szonda landolási helyszínéül olyan pontot választottak, ahol a feltételezések szerint ennél jóval fiatalabb kőzetek vannak a felszínen. Az Oceanus Procellarum (Viharok óceánja) peremén kijelölt leszállóhely a legfiatalabb holdi bazaltok helyszíne volt. Az volt a küldetés célja is, hogy ezekből a „fiatal” kőzetekből hozzon haza mintát, s amint az elemzésekből kiderült, sikerült.

A kutatók a CE5-B1 és a CE5-B2 jelű, néhány milliméter átmérőjű holdi bazalt kőzetmintát elemezték, s azokban e bazaltokra jellemző ásványokat (pl. plagioklász, olivin) találtak. A két minta eltért abban, hogy az őket felépítő szemcseméret s néhány más jel alapján a CE5-B1 gyorsabban kristályosodott ki, mint a másik. A kutatók elvégezték a pontos összetétel-elemzést, a kormeghatározáshoz pedig az urán-, tórium- és ólomizotópok elemzését is. A datálás szerint kb. 1,963 milliárd éve keletkeztek a bazaltok, vagyis akkor még biztosan volt forró lávafolyás a Holdon.

Azonban, ahogy a jó tudományos kutatásoknál gyakran előfordul, az eredmények több kérdést hoznak, mint ahányat megválaszoltak, ezekről a Coloradói Egyetem ismertetőjében számoltak be a kutatásban részt vett szakemberek.

Ez esetben például a Hold lehűlésének mikéntje és ideje is kérdésessé válik, ezért is gondolták korábban, hogy jóval régebben leállhatott a holdi aktív vulkanizmus. Ha azonban 2 milliárd éve még kőzetolvadék volt a Hold mélyén, legalábbis egyes helyszíneken (mint pl. a mostani mintavétel környéke, a Mons Rümker környezete), akkor valami más folyamatnak is közbe kellett szólnia, újra kellett indítania a hőtermelést. Az egyik elképzelés szerint a Hold mélyén lévő radioaktív elemek termelte hőnek köszönhető ez az újjáéledt aktivitás. Azonban a kőzetminta elemzéséből kiderült, hogy nyomuk sincs ezeknek a radioaktív elemeknek, nem világos, hogy mi lehetett az, ami plusz fűtést adott a Holdnak.

Emellett a kutatócsoport arra jutott, hogy kisbolygók vagy üstökösök becsapódásai ritkábbak lehettek a Hold felszínén, mint eddig véltük, ez pedig igen fontos adalék, mivel a kráterek gyakorisága alapján becslik meg egy-egy felszíni régió korát, nemcsak a Holdon, hanem más bolygókon, pl. a Marson is. Ennek az eredménynek tehát további következményei is lehetnek még!