Lepra vadon élő csimpánzokon

Jól ismert, hogy az emberen kívül a kilencöves tatu, vagy az amerikai vörös mókus is hordozza a lepra baktériumát, mely valamikor a múltban átterjedt ezekre az állatokra. Ismert volt az is, hogy fogságban tartott egyes majmok, illetve  szintén fogságban tartott csimpánzok is megbetegedhetnek benne anélkül, hogy egyértelmű, ismert fertőző forrással találkoztak volna, ám, mivel ezek mind fogságban tartottak voltak, azt nehéz eldönteni, hogy vajon vadon élő társaik körében is jelen lehet-e a lepra.

Most egy nagy nemzetközi kutatócsoport Elefántcsontparton, illetve Bissau-Guinea területén vadon élő csimpánzokon kimutatta a lepra jelenlétét. Ehhez kameracsapdák felvételeit, illetve biológiai minták elemzéseit felhasználva jutottak el, s a Nature-ben közölték az eredményeiket.

Az elefántcsontparti területen egy nemzeti parkban kihelyezett kamerák csimpánzt mutató felvételeinek egy részén észlelni lehetett a súlyos lepra jeleit, négy egyedet azonosítani is lehetett. Nagyon valószínű, hogy a még enyhébb státusú, csak kevés bőrtünetet mutató betegeket nem találták meg a felvételek alapján. Amint a felvételekből kiderült, hogy leprás csimpánzok járnak kinn, a kutatók ürülékmintákat gyűjtöttek, amelyekben sikerült is azonosítani a baktériumot. A bissau-guineai helyszínen 2000-től fogva minden elhullott állattól származó biológiai mintákat elraktároztak. Az itteni csimpánzok körében 2018-ban tűnt fel először az egyik egyeden a betegség, és szintén ürülékmintákból azonosították a baktériumot. Utólag a kérdéses egyedről készült korábbi felvételeket elemezve kiderült, hogy már 2007-ben kijöttek rajta az első, még alig látható elváltozások. A baktériumot kimutatták egy 2009-ben leopárd által elpusztított egyed megőrzött szövetmintáiból, majd célzottan átvizsgálták az összes olyan mintát, ami e beteg állatokkal az évtizedek alatt valaha is kapcsolatban álló másik állatoktól származott, 3 esetben mutatták ki a fertőzést, ám csak egy mutatott ezek közt tünetet is (amelyet már ismertek). Ez azt jelenti, hogy a betegség igen ritka, és csak gyengén fertőzőképes a csimpánzok körében.

A csimpánzokból származó leprabaktériumok genetikai elemzéséből kiderítették, hogy nem friss átfertőződésről van szó, az emberi lepra különböző kontinensekről származó eseteiből vett mintákkal összevetve egyik csimpánz baktériuma 1500 éve különült el az emberétől, míg a másik állat esetében pedig közel 1900 éve. Az is kiderült, hogy a két ország csimpánzainak leprabaktériumai nem állnak közeli rokonságban egymással, vagyis két teljesen különböző forrásból erednek.

Kérdés, hogy miként fertőződhettek meg a csimpánzok az emberinek tartott leprával egy olyan korban, amikor az ember népsűrűsége az adott helyszíneken jóval kisebb volt a jelenleginél? Továbbá, ha olyan régi lenne a fertőzés, akkor jobban kellett volna terjednie, több állatban kellene jelen lennie is. A kutatók arra jutottak, hogy nem az egykori ember-csimpánz átfertőzés vezethetett el a mai betegségekhez. Sokkal inkább magyarázatot szolgálna az, ha a lepra Afrikában is a környezetben volna jelen, hasonlóan az amerikai tatuk által hordozott formához. Ismert, hogy a lepra baktériuma képes amőbákban vagy egyes ízeltlábúakban is szaporodni, ezért arra volna szükség, hogy egészen átfogó szűrést végezzenek a lehetséges forrás kiderítésére. Könnyen elképzelhető, hogy a baktériumnak más hordozói is lehetnek, amelyeket nem ismerünk még, és jóval több állatfajt képes megbetegíteni, mint gondolnánk.