Nagyon fiatal exobolygót találtak

A Hawaiin üzemelő Subaru Teleszkóp és a Keck Obszervatórium közös munkájának eredménye az a felfedezés, amelyben egy, a Jupiternél 3-5-ször nagyobb bolygót találtak, amelyet a felvételeken közvetlenül is meg lehet figyelni. Az exobolygókról általában csak a csillaguk fényváltozásából tudunk, rendkívül ritka az olyan megfigyelés, amelyben magát a bolygót is látni lehet.

A 2M0437b nevű bolygót először a Subaru felvételén pillantották meg, majd éveken át követték azt a Mauna Kea tetején lévő óriásteleszkópokkal. Végül a Keck Obszervbatórium teleszkópjával sikerült igazolni azt, hogy az égitest valóban a csillagához kötött mozgású, nem pedig egy véletlenül azon a helyen látszó, teljesen független távoli objektum. Ehhez három évnyi megfigyelésre volt szükség. A bolygó és a csillaga is mindössze néhány millió éves, nagyjából akkor keletkeztek, amikor a megfigyelés helyszínéül szolgáló Hawaii szigetei is kibukkantak a tengerből.

„A Keck Obszervatórium által gyűjtött kiváló adatok tették lehetővé, hogy megerősítsük, a bolygó a csillagával együtt mozdul el az űrben, vagyis valóban összetartoznak” – magyarázta Dr. Adam Kraus, a Texasi Egyetem professzora, a felfedezésről készült tanulmány egyik szerzője. A tanulmány hamarosan megjelenik majd a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society szakfolyóiratban, addig is preprintként olvasható.

A bolygót a Földünktől kb. 450 fényévre lévő csillagkeletkezési régióban, a Taurus molekulafelhőben találták (ez a sötét molekulafelhő a jól ismert Fiastyúk közelében helyezkedik el az egünkön). Maga a 2M0437b igen távol kering a napjától, nagyjából a Nap-Föld távolság százszorosánál, ez tette lehetővé azt, hogy megfigyeljék. Ez a távolság Naprendszerünkre vetítve kb. a Voyager űrszondák jelenlegi távolságához fogható, több mint háromszor messzebb van a 2M0437b a saját, tőlünk szabad szemmel nem látható napjától, mint a Neptunusz a mi Napunktól.

Bár e különleges helyzet sokat segített a felfedezésben, ez annak is köszönhető, hogy a Mauna Kea tetején a tiszta ég, és az óriásteleszkópok adaptív optikája rendelkezésre állt. (Az adaptív optikai rendszer a földi légkör okozta torzulásokat méri, s a segítségével ezek látványa kiküszöbölhető a felvételeken.)

A kutatók reményei szerint azonban még többet is megtudhatunk majd e különleges rendszerről, ha a James Webb Űrteleszkóp megkezdi munkáját, és talán a bolygó légkörének összetételére is fény derül, valamint az is kiderülhet, hogy van-e esetleg formálódó holdja az exobolygónak.