Matematikai mintát követ a római császárok halála

A Római Birodalmat és annak utódállamait, azaz a Nyugatrómai Birodalmat, illetve a Keletrómai vagy Bizánci Birodalmat Augustus (i.e. 63 – i.sz. 19) és XI. Kónsztantinosz (1405-1453) kora között, az önállóan nem uralkodókat kizárva 175 férfi irányította. A nyugati államban a 69 császár 24,8 százaléka halt természetes halált, a többiek mind a csatatéren vagy merényletben vesztették életüket. Ha a 175 uralkodót vesszük, az arány valamivel magasabb: 30 százalékuk halt meg ütközetben, merényletben, vagy más, nem természetes okból.

Francisco Rodrigues, a São Pauló-i Egyetem Matematikai és Informatikai Központjának munkatársa és kollégái új tanulmányukban a római császárok uralkodása mögötti matematikai mintát mérik fel – számol be a São Pauló-i Kutatási Alapítvány oldala. A vizsgálat során az úgynevezett hatványtörvény szerinti eloszlást mutattak ki.

Rodrigues szerint hasonló valószínűségi eloszlást más komplex rendszerekben is felfedeztek már. Ilyen összetett rendszer többek között a holdi kráterek méreteinek, a földrengések erősségeinek vagy a vállalatok piaci értékének eloszlása.

A fenti példák a Pareto-elvhez, azaz a 80–20 szabályhoz igazodnak. Ennek lényege jelen esetben a következő: bizonyos jelenségeknél a gyakori előfordulás esélye 80, míg a ritka eseményeké 20 százalék. A holdkrátereknél például a kisebbek adják a mélyedések 80, míg a nagyok a 20 százalékát.

A római uralkodók esetében a ritka esemény az volt, ha egy császár természetes halált halt. Emellett egy másik mintát is felfedeztek: egy-egy császár uralkodása elején nagyobb veszélyben volt, a fenyegetés a trónra kerülés utáni 13. évig csökkent, majd ismét élesen emelkedett. Azt, hogy miért éppen 13 év után jött a váltás, egyelőre nem tudták megmagyarázni.