Másképp jelentkeznek a nőkön a PTSD tünetei
A PTSD, vagyis a poszttraumás stressz szindróma tünetei a nők havi ciklusuk egyes szakaszai során másképp mutatkozik, így sok esetben elmarad a helyes diagnózis.
Az Amerikai Pszichológia Társaság számolt be arról az új kutatásól, amelyben a nők poszttraumás tünetei és a menstruációs ciklus során fellépő hormonális változások közötti kapcsolatokat vizsgálta. Az eredmények szerint a traumát átélt nők több tünetet mutatnak a ciklus elején, amikor alacsony az ösztradiol-szintjük, s kevesebbet az ovuláció közeli napokon, amikor magas az ösztradiol-szint. A kutatásról a társaság egyik folyóirata, a Psychological Trauma: Theory, Research, Practice and Policy hasábjain számoltak be a kutatók.
Jenna Rieder, a kutatás vezetője elmondta, hogy a felfedezés gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a vizsgálat időpontja meghatározó, vajon helyesen diagnosztizálják-e a traumát átélt nőket. A hiányos diagnózis pedig az USA-ban az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést, vagy katonanők esetében akár anyagi ellátással is összefüggő eltéréseket okozhat.
A kutatók 40, valamiféle traumán (ami pl. súlyos sérüléssel vagy szexuális erőszakkal járt) átesett nőt vizsgáltak, akik 18-33 éves kor köztiek voltak. A vizsgálat első felében laboratóriumban egyrészt megmérték az alanyok ösztradiol-szintjét, majd megkérték őket, hogy meséljék el az őket ért traumát, illetve számoljanak be az elmúlt hónapjuk során észlelt PTSD-tüneteikről. Kiderült, hogy akik alacsonyabb hormonszinttel rendelkeztek, súlyosabban élték meg a tüneteiket.
A kutatók az alanyok trauma beszámolója előtt és után a stresszel összefüggő kortizol-, illetve alfa-amiláz-szintjét is megmérték. A kortizol a stressz lassabb, hosszabban tartó hatásaiért felel, míg az alfa-amiláz a „harcolj vagy menekülj” azonnali reakciójáért. Azt találták, hogy a ciklusuk alacsony ösztradiol-szintű szakaszában lévő nők, amikor elmesélték a traumájukat, alacsony kortizol és magas alfa-amiláz szinttel rendelkeztek, ez a felállás pedig a maladaptív (helytelen alkalmazkodást jelentő) stresszválaszokkal függ össze.
A kutatás további szakaszában az egyes alanyok 10-10 napon át, amely átfogta a menstruációs ciklusuk alacsony és magas ösztradiol-szintű szakaszait egyaránt, naponta 5 alkalommal a hogylétükre vonatkozó kérdőívet töltöttek ki, illetve esténként az aktuális PTSD tüneteiket összefoglaló kérdésekre is válaszoltak. Ebből is az derült ki, hogy a ciklus alacsony ösztradiol-szintű napjain az alanyok hangulata a napon belül általánosan hullámzóbb volt, illetve a PTSD tüneteik is súlyosabban jelentkeztek.
A nők régóta rendre alulreprezentáltak a poszttraumás stressz szindróma tanulmányozása során, ez leginkább annak tudható be, hogy e betegséget a férfi katonákon szokták vizsgálni. Most azonban kiderült, hogy mire kell a diagnózis felállításakor és a kezelés során odafigyelni a nők esetében, e felfedezést azonban a szakembereknek a képzésük során át is kell adni. Az érintett nőknek is fontos lehet, hogy megértsék, a testük természetes ciklusa miként változtatja meg a tüneteiket – a megértéssel azután együtt járhat az is, hogy ezek a tünetek már kevésbé tűnnek ijesztőnek.