Az étrend szabályozta a vadászó-gyűjtögető csoportok nagyságát

A kanadai McGill Egyetem részvételével zajlott az a vizsgálat, amelyben a vadászó-gyűjtögető emberi társadalmak, csoportok nagyságát befolyásoló tényezőket vizsgálta meg egy nemzetközi kutatócsoport. Mintegy 300 olyan társadalmat vizsgáltak meg, amelyek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak egészen a közeli múltig, és arra jutottak, hogy e csoportok jó része kisebb volt, mint amekkora a környezetük nyújtotta lehetőségek alapján lehetett volna. Azokban a térségekben, ahol a vegetációs időszak rövid volt, kevesebb emberből álltak e csoportok, mint ott, ahol egész évben rendelkezésre állt a növényi táplálék.

„Ha az embernek hosszú száraz vagy hideg évszakot kellett túlélnie, amikor kevés volt a növényi táplálék, a túléléshez kénytelenek voltak a korlátozott létszámú állatvilágra alapozni az étrendjüket” – magyarázta Eric Galbraight, a Nature-ben közzé tett tanulmány egyik szerzője. „Ez pedig szezonálisan leszűkítette az elérhető élelem mennyiségén keresztül a populációk nagyságát, így mindegy volt, hogy a főszezonban mekkora élelembőség van.”

A kutatók matematikai modellt készítettek arról, hogy a vadászat és a gyűjtögetés során miként áramlik a tápanyag a növényzet, az állatok s az emberek közt, realisztikus körülmények közepette.

„A sok ismeretlen tényező ellenére igen erőteljesen kiugró eredményt kaptunk: amikor rövid volt a vegetációs időszak, az emberek rákényszerültek a vadászatra, az étrendjükben igen nagy arányban húsra volt szükségük. Persze, ahogy ez a modern világunkban jól ismert, a növényi tápanyaggal egyező értékű hús előállításához a természetnek is sokkal több földterületre volt szüksége” – magyarázta Galbraight. Vagyis egy adott, az embercsoport számára rendelkezésre álló terület mérete korlátozta, hogy hány ember számára elegendő hús „teremhet” rajta. A terület és az étrend ezen keresztül szabályozta az emberi csoportok maximális méretét, és igen hosszú időn keresztül meghatározta az emberi társadalom dinamikáját.

A kutatók ezután visszatértek a valós etnográfiai adatokhoz: kiderült, hogy bár korábban ennek a jelentőségét senki se vette ezt észre, a talált összefüggés teljes összhangban volt a megfigyelésekkel, amelyeket például a paraguayi trópusi erdei aché, a venezuelai szavannákon élő hiwi, vagy a Kalahári sivatagban élő szan (bushman) vadászó-gyűjtögető csoportok körében tettek korábban.

A kutatók úgy vélik, hogy a múltban élt vadászó-gyűjtögető életmódú emberek, vagyis gyakorlatilag az elődeink ugyanilyen évszakos növényi élelemhiány okozta korlátok között élhettek kisebb csoportokban.