Az étrend szabályozta a vadászó-gyűjtögető csoportok nagyságát
A rövid vegetációs időszak miatt kevés növényi élelem azzal korlátozta a csoportok méretét, hogy emiatt kénytelenek voltak évszakosan a húsra alapozni étrendjüket.
A kanadai McGill Egyetem részvételével zajlott az a vizsgálat, amelyben a vadászó-gyűjtögető emberi társadalmak, csoportok nagyságát befolyásoló tényezőket vizsgálta meg egy nemzetközi kutatócsoport. Mintegy 300 olyan társadalmat vizsgáltak meg, amelyek vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak egészen a közeli múltig, és arra jutottak, hogy e csoportok jó része kisebb volt, mint amekkora a környezetük nyújtotta lehetőségek alapján lehetett volna. Azokban a térségekben, ahol a vegetációs időszak rövid volt, kevesebb emberből álltak e csoportok, mint ott, ahol egész évben rendelkezésre állt a növényi táplálék.
„Ha az embernek hosszú száraz vagy hideg évszakot kellett túlélnie, amikor kevés volt a növényi táplálék, a túléléshez kénytelenek voltak a korlátozott létszámú állatvilágra alapozni az étrendjüket” – magyarázta Eric Galbraight, a Nature-ben közzé tett tanulmány egyik szerzője. „Ez pedig szezonálisan leszűkítette az elérhető élelem mennyiségén keresztül a populációk nagyságát, így mindegy volt, hogy a főszezonban mekkora élelembőség van.”
A kutatók matematikai modellt készítettek arról, hogy a vadászat és a gyűjtögetés során miként áramlik a tápanyag a növényzet, az állatok s az emberek közt, realisztikus körülmények közepette.
„A sok ismeretlen tényező ellenére igen erőteljesen kiugró eredményt kaptunk: amikor rövid volt a vegetációs időszak, az emberek rákényszerültek a vadászatra, az étrendjükben igen nagy arányban húsra volt szükségük. Persze, ahogy ez a modern világunkban jól ismert, a növényi tápanyaggal egyező értékű hús előállításához a természetnek is sokkal több földterületre volt szüksége” – magyarázta Galbraight. Vagyis egy adott, az embercsoport számára rendelkezésre álló terület mérete korlátozta, hogy hány ember számára elegendő hús „teremhet” rajta. A terület és az étrend ezen keresztül szabályozta az emberi csoportok maximális méretét, és igen hosszú időn keresztül meghatározta az emberi társadalom dinamikáját.
A kutatók ezután visszatértek a valós etnográfiai adatokhoz: kiderült, hogy bár korábban ennek a jelentőségét senki se vette ezt észre, a talált összefüggés teljes összhangban volt a megfigyelésekkel, amelyeket például a paraguayi trópusi erdei aché, a venezuelai szavannákon élő hiwi, vagy a Kalahári sivatagban élő szan (bushman) vadászó-gyűjtögető csoportok körében tettek korábban.
A kutatók úgy vélik, hogy a múltban élt vadászó-gyűjtögető életmódú emberek, vagyis gyakorlatilag az elődeink ugyanilyen évszakos növényi élelemhiány okozta korlátok között élhettek kisebb csoportokban.
Egyre több fiatalnál alakul ki gyulladásos bélbetegség
Az elmúlt húsz évben drasztikusan emelkedett a gyulladásos bélbetegségekben (IBD) szenvedők száma. Hazánkban mintegy 60 ezer beteget tartanak számon, és a kór egyre fiatalabb korban alakul ki, minden ötödik gyermeket is érint.
Részecskefizikai együttműködés globális kérdések nyomában
Centiméteres pontosságú navigáció egy beomlott bányában, ahol nincs GPS jel? Egy még ismeretlen barlangi üreg, vagy egy rejtett kamra feltárása egy piramisban kozmikus részecskékkel? Izgalmas összefoglaló cikk jelent meg a Nature Reviews Methods Primers folyóiratban a világban aktuálisan zajló müográfiai kutatásokról, a különböző csoportok erősségeiről, köztük magyar kutatók eredményeiről.
Szimbiózis segíthette a túlélést
A cikászok egykor elképesztő bőségben nőttek bolygónkon, ám a legtöbbjük a dinoszauruszokkal együtt kihalt.
Miként lehet a legtöbbet kihozni a lehullott levelekből?
Az erdőkben teljesen jól működik a természetes körforgás, azonban a kertekben, parkokban, utcákon egész más a helyzetet.
Nem képes csodákra az agyunk
A közhiedelem és a tudományos közvélemény is úgy tartja, agyunk bizonyos sérülések után képes újrahuzalozni magát – egy új kutatás azonban megcáfolta ezt.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
