Honnan tudja a macska, merre van a gazdája?
Vajon hogyan jön rá a macska, ha nem látja a gazdáját, hogy az épp merre tartózkodik? Nem lesz nagy meglepetés a válasz.
Japán kutatók vizsgálták meg azt az égető kérdést, hogy vajon honnan tudja a macska, ha épp nem látja az otthon lévő gazdiját, hogy az merre van a lakásban. Az anekdoták szerint az emberrel együtt élő macskákat egyáltalában nem érdekli, mit csinál a gazdájuk, vagy épp mi történik körülöttük. Ebben kivételek leginkább csak etetési idő körül fordulnak elő, azonban az új kutatás szerint a helyzet mégse ennyire unalmas: igenis érdekli a macskát, hogy mit csinál, merre jár a gazdi, a vizsgálati eredményeket a PLOS One folyóirat közölte.
Sok állat számára jelent előnyt, ha képesek a környezetük tagjait (akár fajtársat, akár ellenséget) mentálisan követni, vagyis ki tudják találni az adott állat tartózkodási helyét akkor is, ha azt nem látják, ehhez különböző, a hangokon alapuló stratégiákat alkalmaznak. Ez az ún. tárgypermanencia képessége, vagyis tudjuk, ha valamit nem látunk, az még létezik. Az e képességgel rendelkező állatok közt van számos főemlős, legközelebbi rokonainkat beleértve, illetve medvék, kutyák, és a macskák is. Cerkófokkal végzett kísérletekből ismert, hogy azok hangszórón lejátszott hangok alapján képzelték el fajtársaik helyét. Amikor a kísérletekben a fajtárs rendre nem ott jelent meg, ahol a hangok alapján várta volna a majom, az állatok igencsak meglepődtek, ezt a viselkedésük, gesztusaik árulták el.
A japán kutatók most a macskákkal végeztek hasonló, hangszórós, „teleportálós” kísérleteket, a macskák otthonában, illetve macskás kávézókban. A macska elképesztően jó hallású, és a füle arra is alkalmas, hogy az egészen halk zörejek alapján követni tudja például a nem látott zsákmányaik rejtett mozgását. A kísérletekben a macskákat egy külön szobában helyezték el, és mind a szobában, mind pedig azon kívül hangszórót szereltek fel. Ezeken aztán különféle hangokat játszottak le hol a szobában, hol az azon kívüli hangszórón. A hangok lejátszása közepette videók készültek minden cicáról, és később ezeket a videókat elemezték.
A lejátszott hangok közt olyan is megszólalt – először a szobában lévő hangszórón, majd rögtön utána a helyiségen kívül lévő hangszórón -, amelyen az adott macska gazdája a cica nevét mondta. A videókat kiértékelve kiderült, hogy amikor hirtelen máshol hallották megszólalni a gazdit, mint egy pillanattal korábban, a cicák igencsak meglepődtek. Az eredmény ugyanaz lett tehát, mint a cerkófok és fajtársaik hangjával végzett vizsgálatokban. A cica, ha nem is mutatta külön jelét ennek, igenis követte, hogy épp merre van a gazdája, mégpedig annak a hangja alapján. A tesztek során kiderült, hogy egyedül csak a gazdi hangjára reagáltak így a macskák, semmi más hang esetében nem érdekelte őket, hogy hol a hang forrása (legyen szó idegen emberről, más macska hangjáról, vagy random környezeti zajokról), ilyenkor jelét se mutatták a meglepetésnek, ha a hang másutt szólalt meg.
A kísérletek alapján megállapították a kutatók, hogy a macska a hangok alapján készít mentális térképet a gazdája tartózkodási helyéről.