A krétából származó bojtosúszós hal kövületet találtak Texasban

A bojtosúszós halak a korai devonban jelentek meg, legnagyobb sokféleségüket a triász korai időszakában érték el. Két családból áll mindössze a rendjük, a ma is létező Latimeriidae, illetve a kréta végén kihalt Mawsoniidae. Ez utóbbi családba és ezen belül a Mawsonia nembe tartoznak a Texasban megtalált halmaradványok.

A kövületeket az állam északkeleti részén, a Woodbine-formációban találták, két helyszínen, a vizsgálatukról a PLOS One folyóiratban számolt be a kutatócsoport. A Woodbine-formáció egy egykori folyó alsó szakaszán, deltavidékén, a delta előtti tengerrészen, illetve a közeli tengerpartnál alakult ki. A terület klímája a bojtosúszós halak élete idején meleg, mérsékelten nedves volt, a formációból feltárt élővilág, mind a tengeri, mind a szárazföldi meglehetősen sokszínű volt, például csak vízi teknősből négy típus is élt itt, sokféle krokodilalkatú állat is lakta a vidéket. Számtalan dinoszaurusz nyomát és maradványait is megtalálták, de ősmadarak és emlősök csontjai is előkerültek e kőzetrétegekből.

A Mawsonia típusába tartozó bojtosúszós halak enyhén sós, és édes vízben éltek, és valószínűleg képtelenek voltak a nagy tengereken átjutni. A kutatók úgy vélik, hogy a halmaradványokat is tartalmazó kőzetformációban talált számos más gerincessel együtt ezek a bojtosúszósok laurázsiai eredetűek, a jelenlétük a Pangea feldarabolódásához köthető, és nem ahhoz, hogy kivándoroltak Gondwana-ból.

Az egyik fosszília alapján elvégzett rekonstrukció arra mutat, hogy a kérdéses bojtosúszós hal igen nagy, mintegy 4 méteres lehetett. A ma is élő Latimeria-val összehasonlítva megtudhatjuk, hogy alapvető eltérés volt a két család közt abban, hogy hol éltek. A Latimeria ma létező két faja csak tengerben él, a Mawsonia-k pedig olyan környezetben kerültek elő, ahol az édes víz volt a domináns, a sós pedig kisebb, bekeveredett mennyiségben volt jelen. A leletek alapján mindkét család esetében a kontinensek mozgása határozta meg az elterjedést. Közös azonban a két típusban az, hogy mindegyik evolúciója igen lassú volt, és mivel eltérő környezetben éltek, a kutatók úgy vélik, ennek biológiai oka lehetett, és nem a külső körülmények határozták meg. A Latimeria esetében ilyen ok lehet az, hogy az állat igen későn (kb. 50 évesen) válik ivaréretté és mintegy 5 évi vemhesség után hozza világra utódait.