Ügyes mászó volt, és két lábon is jól tudott járni

Scott Williams, a New York Egyetem antropológusa és kollégái új tanulmányukban egy korai rokonunk mozgását írják le – számol be az egyetem oldala. A kutatók 2 millió éves alsó hátcsontokat elemeztek.

Az Australopithecus sediba faj ágyéki csigolyái egyetlen nősténytől származnak, a fosszíliák a dél-afrikai Malapánál kerültek elő 2015-ben. A csapat az egyed korábban feltárt csigolyáit is megvizsgálta, az eredmények pedig sokat elárulnak arról, hogy miként mászott, illetve járt egykori rokonunk.

Malapánál 2008-ban fedezték fel az első maradványokat, a leletek nagyjából 2 millió évesek. A csigolyákat virtuálisan elemezték, hogy elkerüljék a lehetséges sérüléseket. Az Australopithecus sedibát 2010-ben írták le, a típuspéldány az Issa nevet kapta, ami szuahéli nyelven védelmezőt jelent. Az adatok alapján a fajnak hozzánk hasonlóan öt ágyéki csigolyája volt, Williams szerint ez a régió kulcsfontosságú a két lábon járás megjelenésének tanulmányozásakor.

Issa alsó gerince a korai homininák között kifejezetten épnek mondható, vizsgálata így példátlan lehetőséget teremtett anatómiájának megismerésére. Korábbi eredmények azt mutatták, hogy az embertől eltérően az Australopithecus sediba gerince viszonylag egyenes volt. Az ágyéki gerinc befelé görbülése a felegyenesedve járás jele.

Az új tanulmány alapján ugyanakkor a fajnál a görbület jelentős volt, ennél jelentősebb görbületet a tágabb korszakban csak az 1,6 millió éves turkanai fiúnál, egy Homo erectusnál mutattak ki. Úgy tűnik, Issa két lábon járt, bizonyos vonásai viszont még fán történő mozgásra utalnak. A nőstény maradványai ily módon sokat elárulnak a mászás és a járás közötti evolúciós átmenetről.