Mit ettek az Andok régi lakói?

A komplex társadalmak kapcsán az élelmiszer-termelés igen fontos tényező, ám ebből az Andok területén legtöbb esetben csak a kukorica megérkezését és az elit réteg kukoricafogyasztását szokták vizsgálni. Nem szabad azonban elfeledkezni azokról az élelmiszerekről sem, amelyek kimondottan a magashegyi körülményekhez alkalmazkodtak, mint például a burgonya, vagy a manapság „szuperélelmiszernek” tartott kinoa (Chenopodium quinoa). A Tititcaca-tó régiója fontos kulturális központ volt, ám nem ismert, hogy az itteni lakosság milyen mértékben használta ki a helyi forrásokat, fogyasztotta például a tó halait, vagy az import kukoricát. Egy angol–új-zélandi–amerikai kutatócsoport az időszámításunk előtt 1400-tól időszámításunk szerint 1100-ig itt élt emberek által fogyasztott élelmiszereket vizsgálta, a maradványok stabilizotóp-arányai alapján. A csontozatba, fogakba épülő izotópok arról árulkodnak, hogy az illető milyen típusú növényeket és állatokat evett.. A PNAS folyóiratban közzé tett kutatásról a Kaliforniai Egyetem (Berkeley) számolt be.

Az Andok hegyei közt, az Altiplanon nem túl könnyű az élet, a zord körülmények közepette mégis sikeres társadalmak, birodalmak létesültek. A kutatócsoport véleménye szerint ennek fontos része volt az az étrend, amelynek alapját a helyi élelmiszerek jelentették. Az eddigi feltételezésekkel szemben nem a tó hala és az import kukorica voltak a fő élelemforrások. A kukoricát nagy valószínűség szerint alkoholos italként fogyasztották, és esetleg kivételes alkalmak, ünnepek során ették. A hétköznapok étrendjét a kinoa (idegen, de talán ismertebb nevén quinoa), gumós növények, mint pl. a burgonya, és a lámafélék húsának fogyasztása határozta meg. Érdekes módon, annak ellenére, hogy ezek az emberek a Titicaca-tó partjánál éltek, a tó halai csak egészen kis mértékben járultak hozzá a fehérjeszükségleteikhez, az izotópvizsgálatok tanúsága szerint.

A kinoa szent növény volt az Andok lakosai számára, mind a Tihuanaco, mind az inka állam időszakában. E növény nemcsak megél, de megbízhatóan terem a nagy tengerszint feletti magasságban, száraz éghajlaton, a sós talajban is. Esszenciális aminosavakat tartalmaz, E és B2 vitaminhoz, kalciumhoz, káliumhoz, foszforhoz és más fontos tápanyagokhoz juttatja hozzá a fogyasztóját, ezért is nevezik ma divatos kifejezéssel „szuperélelmiszernek”. A Titicaca-tó környékén már 5-7 ezer éve etették a háziállatokat kinoával, illetve 3-4 ezer éve rendszeres emberi táplálékká is vált.

A kinoa és más helyi, tradicionális élelmiszer fogyasztása a kutatók szerint nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az évezredek társadalmi és környezeti változásait sikeresen átvészeljék az itt élő emberek. Tanulságként jegyzik meg, hogy a jelen változásai közepette nekünk is célszerű volna a helyben sikeresen termelt, hagyományos élelmiszerekre alapozni az életünket.