Munkába áll a NASA új aszteroida-megfigyelő rendszere

A következő évek nagyobb és modernebb távcsövei fel fogják gyorsítani ezt a felfedezési folyamatot, ezért a NASA JPL szakemberei a keresésnél használt szoftvert is frissítették, az új rendszer neve Sentry-II (magyarul Őrszem-II). Ez számítja ki azt, hogy egy égitest vajon összeütközhet-e a Földdel, vagy tőle távol visz az útja.

A népszerű elképzelés szerint a kisbolygók összevissza repkednek Naprendszerünkben, a valóság azonban nagyon is más: jól meghatározott, precíz pályát járnak be, amelyet a fizikai törvények alapján ki lehet számítani. Azonban ezek a kisbolygópályák néha egészen közel kerülhetnek a Föld pályájához, és elég egy kis bizonytalanság az adatokban, hogy ne tudjuk kellően pontosan meghatározni egy jövőbeli találkozás esélyét.

A NASA JPL földközeli kisbolygókat figyelő központja, a CNEOS feladata az, hogy a lehető legprecízebben kiszámítsa az egyes égitestek jövőbeli pályáját, és azt, hogy mekkora esélye van egy becsapódásnak. Ehhez eddig a 2002-ben létrehozott Sentry nevű szoftvert használták. Ez a szoftver egy újonnan felfedezett kisbolygó adatai alapján kevesebb mint egy óra alatt ki tudta számítani a következő száz évre a becsapódás valószínűségét. A Sentry-II azonban minden egyes földközeli kisbolygó becsapódási esélyeit igen gyorsan ki tudja majd számítani, azokat a speciális eseteket is beleértve, amelyekkel a korábbi szoftver nem foglalkozott. Az új szoftver erősebbé tette a rendszert, és már az olyan alacsony valószínűségeket is ki tudja mutatni, mint az egy a tízmillióhoz.

No de mik is azok a speciális esetek, amelyekkel a korábbi szoftver nem volt képes számolni? Amikor egy kisbolygó halad a Naprendszerben, legfőképp a többi égitest gravitációja határozza meg a pályáját, ez jól kiszámítható. Azonban vannak olyan tényezők is, amelyekkel sokkal nehezebb kalkulálni, mint pl. a Nap sugárzása miatti hőhatás (e kis hatások közt ez a legerősebb). A Nap megsüti a kisbolygó nappali felét, majd ahogy a kisbolygó elfordul, az éjszakai oldalán infravörös sugárzásként leadja a nappal begyűjtött hőt. Ez a hőleadás egészen kis mértékben, de hozzájárul az égitest pályájának alakulásához, de hosszabb idő elteltével már összeadódik a hatás, és a pusztán gravitációs adatok alapján számított helyzetéhez képest máshová kerül, eltér a pályájától. A folyamat neve Jarkovszkij-hatás.
A Sentry esetében ezt a hatást manuális számításokkal kellett néhány kisbolygó, például a hírhedt Apophis, vagy a Bennu esetében kikalkulálni, a Sentry-II azonban már megoldja emberi beavatkozás nélkül is. Szintén manuális számításokra volt szükség akkor, ha egy kisbolygó igen közel haladt el Földünk mellett, ilyenkor a Sentry képtelen volt kiszámolni, mennyiben módosul e közeli átrepülés hatására az égitest pályája – az új verzióban erre se lesz már gond, sikerült ebben is javítani a szoftvert.

Ezek a speciális esetek jelenleg csak egészen kicsiny részét képezik az összes ismert földközeli kisbolygónak, azonban a modernebb eszközökkel, mint például a most épülő Vera C. Rubin Obszervatórium, majd számtalan új felfedezésre nyílik lehetőség, így a speciális esetek száma is nőni fog, többek közt emiatt is van szükség a fejlettebb szoftverre.