3,25 milliárd éves pólusváltás nyomára leltek
Egy 3,25 milliárd éves ausztrál kőzetrétegben fedezték fel az eddig ismert legkorábbi mágneses pólusváltás nyomát.
Az Amerikai Geofizikai Unió most zajló őszi konferenciáján ismertették azt a felfedezést, amelyben ezen igen korai pólusváltás nyomairól, és a lemeztektonikára utaló jelekről számoltak be, az EOS földtudományi hírportál híre szerint.
Bolygónkon az élet stabilitásához szükség van mind a lemeztektonikára, mind a mágneses védőpajzsra, ám mindkettő megjelenéséről máig vitáznak a szakemberek, így azt sem lehet tudni, hogy megvoltak-e már akkor, amikor a legkorábbi létformák megjelentek. Ha beigazolódik a mostani felfedezés, akkor ez alátámasztja majd azt az elméletet, hogy a bolygónk bizonyos fizikai tulajdonságai segítették elő az élet virágzását.
Ausztráliában számos különleges felfedezés kötődött már eddig is az ott található, több milliárd éves kőzetekhez, a Pilbara-ősmasszívum 3,25 milliárd évvel ezelőtt keletkezett kőzetrétegei keleti régiójában találtak rá az ősi mágnességet hordozókra. Alec Brenner, a Harvard Egyetem kutatója, az eredményeket a konferencián ismertető szakember elmondta: „Látjuk azokat az ősi mágnességre utaló jeleket, amelyek alapján bolygónk ekkor már geodinamikailag érett állapotban volt a felszíntől egészen a mély, belső rétegekig.”
A kőzetlemezek mozgása együtt jár azzal, hogy azok a bolygó mélyére süllyednek, illetve onnan érkező anyagból épülnek fel, és e folyamat igen fontos része a bolygónk stabil hőmérsékleten tartása, különféle geokémiai reakciók révén.
A kutatók most e két külön jelenséget, a földmágnességet és a lemeztektonikát együttesen vizsgálták az ausztrál kőzetekben. A kőzetek keletkezésekor az azokban lévő vastartalmú részecskék az aktuális mágnességet megőrzik, ezek vizsgálatából lehet visszakövetkeztetni a korabeli mágnességre. E mágneses jelek elemzésekor különös nyomra figyeltek fel a kutatók: míg az egyik kőzetben egy bizonyos irányba mutatnak ezek az ősi, ásványi „iránytűk”, addig egy egészen kicsivel idősebb kőzetmintában pont ellentétes irányt vettek fel. A kutatók ebből arra következtettek, hogy egy ősi pólusváltás nyomait vették észre, ez pedig egy rendkívül fontos bizonyíték. Ebből kiderült ugyanis, hogy bolygónk ekkor már egyértelmű dipól mágnességgel rendelkezett.
Két további, ugyanezen korszakból származó kőzetminta segítségével kiderítették azt is, hogy a kőzeteket hordozó lemez 60 fokkal elfordult, mégpedig olyan sebességgel, amely a lemeztektonikai mozgásokat jellemzi. Bár egy kívülálló szakember, Leigh Royden szerint ez a mozgás csak egy kis régióról árulkodik, így nem egészen egyértelmű, hogy a teljes bolygónkon állt-e már fenn ez a helyzet. Azonban még akkor is lehetett klíma-stabilizáló szerepe a kőzetlemezek mozgásának, ha nem a teljes bolygón volt jellemző.
Az mindenesetre bizonyos, hogy a bolygó ma ismert belső dinamikai folyamatai már stabilak voltak ekkor, s ezzel a fejlődő élet számára kedvezőbbé válhattak a körülmények.