Vulkanikus kőzetek felett gurul a Perseverance marsjáró

A Perseverance marsjáró egyik feladata, hogy kőzetmintákat gyűjtsön kis fúrója segítségével, majd ezeket speciális módon becsomagolva tárolja. Bár számtalan vizsgálatot el tudnak végezni a robotjárművek, mint a Perseverance is, egy autó méretű eszköz nem képes helyettesíteni a sokféle földi labort. A rover által begyűjtött mintákat majd egy későbbi küldetés során egy hazatérő űrszondával tervezik a Földre visszajuttatni.

Azonban már most izgalmas adatokkal szolgáltak az eddigi helyi vizsgálati eredmények: a rover februári leszállása óta kiderült, hogy a bejárt terület alatt magmás kőzetek fekszenek, számolt be róla a NASA JPL (Sugárhajtás Laboratórium). Ez több okból is fontos, például így pontosan meg tudják majd határozni a kőzetek, s így a Jezero-kráterben lejátszódott események korát. Emellett a kutatók azt is kideríthették az eddigi vizsgálatokból, hogy több alkalommal is szerep jutott a víznek a kráter kőzetei sorsában, és még szerves molekulák is megtalálhatóak itt. E molekulák precíz elemzését azonban csak a Földön lehet elvégezni majd.

A szerves molekula nem jelenti azt, hogy az feltétlenül élettel összefüggő volna. Az elnevezés kicsit szerencsétlen, számos félreértésre okot adó módon erre utal. Azonban ez csupán a kifejezés eredetével, nem az adott molekula biológiai eredetével kapcsolatos. A szerves molekula, szerves vegyület kifejezést az ókori Galénosz vezette be, aki úgy vélte, az élethez külön, speciális anyagok szükségesek, majd később ezt a nézetet az élet titkait is kereső alkimisták is továbbvitték. Sokáig hitték úgy, hogy a szerves anyagokat nem lehet elállítani szervetlenekből, ám ezt a 19. században Friedrich Wöhler, német kémikus kísérletileg cáfolta. Az elnevezés azonban olyannyira meggyökeresedett már akkorra, hogy mindmáig megmaradt. A kémiai gyakorlatban többféle meghatározás is van a szerves molekulákra, ám ezek ma már nem azt jelentik, hogy e vegyületek függenek az életjelenségektől.  Ha tehát valahol szerves molekuláról olvasunk, akkor nem az életet jelentőkre kell gondolnunk, pusztán egy kémiai csoportra.

A rover irányító csapatának geológusait különleges öröm érte, amikor a PIXL nevű műszer segítségével rápillanthattak a kibukkanó alapkőzetre, annak kristályai ugyanis árulkodóak voltak. A PIXL röntgenfluoreszcens vizsgálatokat tud végezni, s ezzel a kőzetek kémiai összetételéről kapunk információkat. Az ilyen elemzésekből derült ki, hogy a Brac becenevet kapott szikla piroxénbe ágyazott nagy olivinkristályok sokaságát tartalmazza. Ebből a kőzetből egy mintát is kiemelt a rover a fúrója segítségével. „Egy jó geológushallgató megmondaná, hogy egy ilyen szerkezetű kőzet a kristályok növekedésével a lassan kihűlő magmából alakult ki, például egy vastag lávafolyamban, egy lávatóban, vagy egy vulkán magmakamrájában” – magyarázta Ken Farley, a rover tudományos csapatában dolgozó geokémikus. „Ezt követően a kőzet számtalan, víz hatása alatti átalakuláson esett át, így igazi kincsesbánya lesz a Jezero-kráter történetének kormeghatározása szempontjából.”

A rover másik fontos műszere a talajradar, amely 10 méteres mélységbe „lát” le, és szintén most hozták nyilvánosságra az első mérésének vizuális eredményét. A radarral a rover alatti talajban lévő kőzeteket lehet letapogatni, s e mérésekből már kiderült, hogy a felszínen látható ferde kőzetréteg a mélyben is ugyanígy folytatódik. A mérés azt is megmutatta, hogy miként helyezkednek el egymás alatt a felszín különböző pontjain látott kőzetrétegek.