Miként születnek a hamis emlékeink?

A történet mesélése közben valaki közbevág: nem is így volt! Vajon ki emlékszik helyesen, és kinek került hamis emlék a memóriájába? Ez egészen addig nem baj, míg családi összejövetelen, vagy baráti találkozón történik, nagyobb a gond, ha például egy bírósági tanúmeghallgatáson jön elő hamis emlék. Vajon hogyan alakulnak egyáltalában ki a hamis emlékek? A Neurosciencenews híroldala ismertette egy új, a PNAS-ben megjelent kutatás eredményét.

Sokan úgy vélik, az emlékezés úgy működik, mint egy videokamera: rögzíti az eseményt, amelynek a felvételét aztán újra le lehet játszani szükség esetén. Azonban a valóság más: amikor visszaidézzük egy emlékünket, az agy rekonstruálja az eredeti eseményt, és nem egyszer be is avatkozik, így átírja az emléket. Ez alapvetően igen hasznos dolog, hisz például ez segíti, hogy tanuljunk a hibáinkból, vagy új élményeket és régi tapasztalatokat tudjunk összevonni. Azonban a beavatkozás képessége azt is lehetővé teszi, hogy megmásítsa agyunk az egykor átélteket, s hamis emléket hozzon létre.

A Duke Egyetem kutatója, Alyssa Sinclair kezdte vizsgálni a témát néhány éve, amikor kollégái körében végzett speciális felmérést. 70 rövid videót nézhettek meg, majd a kísérleti alanyokat másnap betolták egy funkcionális MRI készülékbe (az fMRI valamilyen aktivitás, cselekvés közben képes megmérni azt, hogy az agyban hol, milyen folyamatok zajlanak egy adott helyzet hatására), és ott újra megnézték a videókat – egy kis csavarral. A videók felét a történetük befejezése előtt félbeszakították, például abban a pillanatban, amikor a baseball-játékos ütésre lendítette a karját. A harmadik napon az alanyoknak a lehető legpontosabban vissza kellett idézniük a videók történetét, egyesek kiváló részletességgel számoltak be róluk, mások viszont elképesztő mennyiségű hamis emlékkel rukkoltak elő. A baseball-játékos esetében a hamis emlékezők például más színű mezre emlékeztek, vagy épp a játékos etnikumát tévesztették el.

Az fMRI-felvételek során azt látták a kutatók, hogy a meglepetés (a videók félbeszakítása) a hippokampusz működésén változtatott – agyunk ezen része felel az emlékek tárolásáért, előhívásáért, és az emlékek felülírása is a feladatai közé tartozik. Amikor a megszakítás nélküli videókat nézték az alanyok, a hippokampusz az emlék megőrzése, megerősítése üzemmódjában működött, azonban a meglepő (félbeszakított) videók esetében felfrissítő módba került a hippokampusz, ez akkor történik, ha az emlékek felülírására készül az agy. Magyarul: a meglepetés ereje átkapcsolta a hippokampuszt.

A felidézett emlékek – a hamis emlékekkel – azonban nem összevissza következtek. A példaként felhozott baseballos videónál egy másik sporttal kapcsolatos videóból kölcsönözte az agy a hamis emlék elemeket. „Ha vannak videók, amelyek egymáshoz kapcsolhatóak, akkor az idegen információk ezekből származnak. Egyes esetekben egyértelmű példa volt arra, hogy valaki az egyik videó elemét  átrakta egy másik videóról alkotott emlékébe” – magyarázta Sinclair.

A felfedezés újabb kétségeket ébreszt a bűntények szemtanúinak emlékeinek pontossága kapcsán, és megerősíti, hogy nem jó ötlet például fényképeket mutatni valamiről, amit nem biztos, hogy láthattak. Azonban új lehetőségek is megnyílnak arra, hogy megértsük például a tanulási folyamatokat.