A Kaukázus déli részén háziasítottuk a szőlőt

Az Udinei Egyetem vizsgálta meg a ma Európában termesztett szőlő eredetét, genetikai segítséggel, és a Nature Communications folyóirat számolt be az eredményről. A kutatók 204, európai és kaukázusi helyszínről származó vad, illetve termesztett borszőlő génelemzését végezték el, és ebből arra jutottak, hogy a szőlőt egyetlen alkalommal, a Kaukázus déli régiójában háziasítottuk, valahol Azerbajdzsán, Örményország, Georgia területén. A szőlőművelés és a borkészítés jó 4 évezrede, valahol a Kaukázus déli részén, a Termékeny Félhold északi felén, illetve Levante területén indult meg először a történelmi-régészeti emlékek alapján, a borszőlő vad ősének (Vitis vinifera L. subsp.sylvestris) háziasítása után. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a háziasításra egyetlen alkalommal került sor, több mint 4000 évvel ezelőtt.

A szőlő vad őse az Atlanti-óceán partvidékétől egészen a Kaukázusig nőtt (illetve számos helyen még most is él), és a háziasítást követően a Mediterráneumon át lassanként terjedő borszőlő sok esetben újra kereszteződött a helyben növekvő vadszőlő alfajokkal. Számos mai népszerű szőlőfajta esetében kimutatták, hogy hol, milyen helyi vad alfajjal kereszteződött, így például a Cabernet Franc a pireneusi vadszőlő alfaj és a háziasított borszőlő utóda. E keveredésekre már a görög vagy a római korban sor kerülhetett, ezt megerősíti azt is, hogy a bor készítési céllal termesztett szőlő és a csemege (étkezési) célú szőlőfajták kb. 2600 éve kezdtek különválni, amint stabillá vált a háziasított szőlő, rögtön a speciális tulajdonságok nemesítése került előtérbe, mint a nagyobb szemek, vagy a kedvezőbb íz. A későbbiek során az alpesi régió vadszőlői is bekerültek a borszőlők vérvonalába, és a mai szőlőfajták létrejöttében fontos szerep jutott a helyi vad alfajoknak. Ezek a keresztezések hozzájárultak ahhoz is, hogy a szőlő ellenállóbbá váljon a hideggel szemben.

Kiderült az is az összehasonlításokból, hogy míg a vadszőlők rendelkeznek egy enzimmel, amely a magvak növekedését serkenti, addig ez a háziasított fajtákból hiányzik, vagyis a szemek méretéhez képest aprók maradnak a magvai. A szőlő vegetatív szaporítását is évezredek óta végzik, így sikerült a különösen jó fajtákat megőrizni, terjeszteni.
A csemegeszőlőket nemcsak Európa és a Mediterráneum irányába vitték tovább a szőlőtermesztők, hanem Közép-Ázsiába is eljutott a kereskedelmi útvonalak mentén.