Az alga, mint a jövő élelmiszere

A Föld lakossága 2050-re közel 10 milliárd főre növekszik, mindemellett a Föld vízkészleteinek csökkenése is szükségessé teszi, hogy átalakítsuk táplálkozásunk szerkezetét: 1 kg élelmiszer előállításához szükséges vízmennyiség szarvasmarha esetén például 13 ezer liter, míg borsó vagy lencse esetén csupán 50 liter. Valószínűsíthető tehát, hogy a jövőben számolnunk kell az állati eredetű élelmiszerek árának növekedésével, valamint ezek arányának csökkenésével.

Milyen egyéb élelmiszerekkel pótolhatók a hagyományos fehérjeforrással bíró élelmiszerek? Vannak-e egyéb egészséges alternatívák? Koppányné Szabó Erika és Takács Krisztina, a MATE Élelmiszertudományi Kutatócsoportjának munkatársai a WESSLING Tudásközpontáltal szerkesztett és kiadott Élelmiszervizsgálati Közlemények 2021. decemberi számának írásában adják meg a választ, melyet a Laboratorium.hu tett közzé.

Európa élelmiszer-fogyasztási szerkezetére jellemző, hogy a napi fehérjebevitel 59 százalékát állati eredetű fehérjeforrások (hús, hal, tej) teszik ki, és csak 41 százalékot képvisel a növényi eredetű fehérjék részaránya. Ez utóbbinak több mint 50 százaléka búzafehérje; ennek következtében válhatott néhány gabonaféle (búza, kukorica, rizs) alapélelmiszerré, ami azonban az élelmiszerek földrajzi homogenitásához, az étrend egyhangúságához, valamint táplálkozási egyensúlyhiányhoz vezetett. Nem véletlen tehát, hogy egyre fontosabbá válik olyan alternatív növényi és egyéb fehérjeforrások feltérképezése és vizsgálata, amelyek hozzájárulhatnak a növekvő számú emberiség fehérjeszükségletének kielégítéséhez, valamint kiegyensúlyozatlan tápláltsági állapotának kezeléséhez. A fehérjenövények egyik legfontosabb csoportját a nagy fehérje- (átlagosan 20-40%) és lizintartalommal rendelkező hüvelyes növények (pl. különböző bab-, és borsófélék, lencse) képviselik. A jó beltartalmi értékekkel, de alacsony fehérje-, és lizintartalommal rendelkező szántóföldi növények (pl. napraforgó, kukorica, rizs, búza) kéntartalmú aminosavakban gazdagok. A két növénycsoport pozitív beltartalmi értékeit figyelembe véve együttes alkalmazásukkal teljes értékű növényi fehérjét tartalmazó termékek fejleszthetők ki.

Mik is az algák?

Az algák (moszatok) fotoszintézisre képes eukarióták; az egyik legrégebbi földi életformát képviselik (kb. 3 milliárd éve léteznek bolygónkon), a Föld oxigéntermelésének 90 százalékát adják, valamint előállítják a világ összes élőanyag-mennyiségének az egyharmadát. Ezek az élőlények tették lehetővé, hogy a Földön kialakuljon az élet, emellett a napfény erejét felhasználva a fotoszintézis által szervetlen anyagokból szerves táplálékot állítanak elő. Az algák sok tekintetben az élővilág legváltozatosabb élőlényei: a legegyszerűbb felépítésűek a baktériumokkal mutatnak közeli rokonságot, míg a legbonyolultabbak a hínárokhoz hasonlítanak.

Mi mindenre jók?

Kutatások eredményei alapján elmondható, hogy az algák a növényi fehérjékhez hasonló aminosav-összetételű fehérjeforrások lehetnek. A nettó fehérjehasznosulás – vagyis a megfelelő aminosavösszetétel, emészthetőség, illetve a biológiai érték – vizsgálata is hasonló eredményhez vezetett.

Számos mikroalgafaj nagy mennyiségben termel különböző esszenciális aminosavakat és fehérjéket, amelyek felhasználhatók élelmiszerekben és takarmányokban egyaránt. A mikroalgák egyes fajai ugyanannyi fehérjét (2,5-7,5 tonna/ha/év) termelhetnek, mint más gazdag fehérjeforrások (pl. tojás, hús és tej stb.). Ezen kívül szinte minden algafaj aminosav-mintázata is hasonló számos élelmiszer fehérje-mintázatával. Mindezek mellett a mikroalga-fehérjék jól emészthetők és viszonylag magas tápértékkel is rendelkeznek. A mikroalgák kiváló forrásai a különböző szerves szénvegyületeknek is, emiatt felhasználhatók egészségügyi kiegészítők, gyógyszerek és kozmetikumok előállításához. Alkalmazhatják őket a szennyvíztisztításban, a légköri CO2 csökkentésében és a bioüzemanyagok gyártásában is. A mikroalgákból biotermékek széles skálája nyerhető ki: poliszacharidok, lipidek, pigmentek, fehérjék, vitaminok, bioaktív vegyületek és antioxidánsok. Mindezek mellett egyre fontosabb szerephez jutnak a takarmányozásban és az élelmiszeriparban is.

Az 1950-es évek elején a mikroalgákat egyes ételek helyettesítésére használták és mint egysejtfehérjéket gyakran alkalmazták az alultáplált gyermekek és felnőttek étrendjében. Az emberi táplálkozásra alkalmas mikroalgák nagyüzemi termelése ma már egyre nagyobb méreteket ölt világszerte; számos formájuk létezik a piacon, így különböző tabletták, porok, kapszulák, pasztillák és folyadékok formájában találhatók meg és fogyaszthatók. A mikroalgákat felhasználják különböző élelmiszerek (algás tészták, kekszek, kenyerek, snackek, cukorkák, joghurtok, üdítőitalok) készítéséhez is, amelyek a mikroalga-biomasszához kapcsolódó egészségvédő és immunmoduláló hatásokat is biztosítják. A mikroalga-biomasszát tartalmazó funkcionális élelmiszerek egyre népszerűbbek, ráadásul ezek a termékek érzékszervileg is igen kedvezőnek és változatosnak bizonyulnak, mindemellett fogyasztásuk egészségügyi előnyökkel is jár. Magas a fehérjetartalmuk, valamennyi esszenciális aminosavat tartalmazzák, ezenkívül különböző vitaminok, nyomelemek ásványi anyagok raktárai is.

Napjainkban számos mikroalgafajt használnak háziállatok, kedvtelésből tartott állatok, és halak takarmányozására. Kis mennyiségű mikroalga-biomassza is immunstimuláló hatású, ami növekedésserkentést, betegség-rezisztenciát eredményez, vírusellenes és antibakteriális hatású. Az algákat tartalmazó takarmányok etetésével állatok külső megjelenése is szemmel láthatóan javul, amely egészséges bőrben és csillogó szőrzetben nyilvánul meg.

Hogy az algák mikor válnak a mindennapi emberi étrend részévé is, talán már valóban csak idő kérdése.