Ámbráscet méretű volt bolygónk első tengeri óriása

A Los Angeles Megyei Természettudományi Múzeum számolt be a legkorábbi óriás halgyík mintegy 2 méteres koponyacsontjának vizsgálatáról, amelyből kiderül, miként válhattak a dinók korának e tengeri lényei olyan hatalmassá. Ez a tudás pedig a ma élő cetfélék evolúciójával kapcsolatosan is segít egyes kérdéseket megérteni.

A Jim2 becenevet kapott fosszília egykori tulajdonosa, a 2 méteres koponyája alapján 17 méter hosszú lehetett, és a triász középső időszakában, 242-244 millió éve élt. Az óceánokat uraló halgyíkok, idegen nevükön ichtioszauruszok ugyanolyan sokféleségben és mérettartományban léteztek, mint a szárazföldeken a dinoszauruszok, áramvonalas testet és speciális uszonyokat fejlesztettek, pont, amilyeneket a halaknál vagy a cetféléknél is láthatunk. A nevadai Augusta-hegyek ősi kőzeteiből került elő az a kiváló állapotban fennmaradt koponya, amely a legkorábbi ismert, gigantikus méretűre fejlődött halgyíkot képviseli. A Cymbospondylus youngorum tudományos nevet kapott állat kb. akkora volt, mint egy nagy ámbrás cet, ezzel korának legnagyobbja lehetett (vízben és szárazföldön egyaránt).

A nevadai lelőhelyen számtalan triász időszaki tengeri állat maradványa került elő, ezek módszeres gyűjtése révén egészen komplex képet kaphattak a szakemberek a korabeli tengeri élővilágról, amelyben lábasfejűek, és a rájuk vadászó halgyíkok, mint az óriássá nőtt C. youngorum is előkerültek. Az óriás mintegy 3 millió évvel azután élt, hogy az első halgyíkok kialakultak, ez pedig elképesztően rövid idő ahhoz, hogy ekkora testméretű állat fejlődhessen ki. Az állat hosszú orra és kúp alakú fogai arra utalnak, hogy halakra, lábasfejűekre vadászhatott, ám a mérete miatt akár a kisebb, vagy épp fiatalabb halgyíkokat is elejthette.

A kutatók a leletek összessége alapján számítógépes szimulációt készítettek az egykori tengeri faunáról, és arra jutottak, hogy más nagy méretű ragadozónak is juthatott még hely. A halgyíkok eltérő méreteikkel, életmódjukkal és zsákmányejtési módszereikkel kényelmesen megéltek egymás közelében, hasonlóan ahhoz, ahogy a mai óceánokban is jól megférnek egymás mellett a kisebb delfinektől az ámbrás ceten át a hatalmas szilás cetekig számtalan cetféle képviselői.

A cetek és a halgyíkok nemcsak a méreteikben hasonlítanak. Mindegyik állatcsoport igencsak hasonló testfelépítésű, és mindegyik egy nagy kihalást követően jelent meg, e hasonlóságaik alapján érdemes őket tudományos szempontokból is összehasonlítani.

A kutatócsoport számítógépes modellezéssel vizsgálta, miként váltak hatalmassá az ősi, és a ma élő óriások. Ebből kiderült, hogy egészen más evolúciós utat jártak be a gigantizmusukig: a halgyíkok nagyon hamar óriásokká lettek, a ceteknek azonban sokkal hosszabb időre volt ehhez szükségük. Közös pontokra is rábukkantak, talán nem véletlen, hogy a most vizsgált óriás halgyík és az ámbrás cet egyaránt lábasfejűeket fogyaszt. Szintén kapcsolatot találtak a hatalmas méret és a fogak elvesztése között, itt a szilásceteket hozhatjuk fel példának.

A halgyíkok valószínűleg annak köszönhetően válhattak igen hamar óriásokká, hogy a perm végi kihalást követően az ammoniteszek, és az állkapocs nélküli, angolnára hasonlító konodonták igen hamar elterjedtek, s betöltötték a kihaláskor megüresedett ökológiai fülkéket. A kutatás eredményéről a Science tudományos folyóirat számolt be.