Kitörés egy fura nevű vulkáni szigeten

2021. december 20-án kezdődött a legújabb kitörése annak a félig-meddig víz alatti vulkáni szigetnek, amely néhány évvel korábban két különálló szirtként lógott csak ki a tengerből. Az egykori Hunga Tonga és a Hunga Ha’apai szigetek egy nagyobb, tenger alatti vulkán által felépített majd lerombolt, jóval korábbi sziget maradványai, a Hunga Tonga nevű rész még erdős is.

Egy 2014/15-ös kitörési periódus során alakult ki az a földhíd, amely összekötötte a két szirtet, ezzel született meg a ma már egyesült Hunga Tonga-Hunga Ha’apai, ekkor kis időre a vulkáni kráter is a tenger fölé került. Néhány év pihenő következett – a nemrégiben alakult helyszínt ekkor arra használták a szakemberek, hogy megvizsgálják, milyen hatása van a víznek a vulkáni szigetek élettartamára.

A laza vulkáni törmelékből felépülő szigetek csak rövid időn át képesek fennmaradni, ám az újabb és újabb kitörések növelhetik is a méretüket. Ha a szigetnek „szerencséje van”, akkor láva is a felszínre jut, és ezzel pedig olyan terület jön létre, ami szilárdabb, a víz, az időjárás eróziós hatásának jobban ellenáll, így aztán növekedhet is. Ilyen volt a néhány éve született japán Nisinosima szigete, de számtalan más vulkáni sziget is átment ezen az építkező szakaszon.

A Hunga Tonga-Hunga Ha’apai esetében már-már csodaszámba ment, hogy 2019-ben még állt az a földhíd, amely alig 5 évvel korábban született a két régi szirt közt. A szigetet ezúttal nem lávaöntés, hanem forró vizes oldatok segítették a fennmaradásban, az ásványi anyagokkal teli víz cementálta össze a laza vulkáni üledéket. A helyszínen járó expedíciók, köztük a NASA is vizsgálta a szigetet, azt is észlelték, ahogy az élet kezdi meghódítani a területet, új növények szöknek szárba, madarak raknak fészket.

Növényzet hódította meg a fiatal sziget felszínét

Forrás: NASA

A 2021-es esztendő vége újabb változásokat hozott, egy új kitörési szakasz kezdődött december 20-án, majd karácsonyra felerősödött, s ekkor már a 9-12 kilométeres magasságot is elérte a kitörési felhő. A sziget december 25-ére, műholdas megfigyelés alapján, a korábbi területéhez képest 300-600 méternyit nőtt a keleti oldal irányában. A kitörésből csupán a sziget néhány kilométeres közelében tapasztalható hamuhullás, és egy alkalommal kellett egy helyi légi járatot törölni.

A Taaniela Kula, Tonga vezető geológusa által készített helyszíni videóban a víz alatti vulkánokra jellemző, jellegzetes, kakastaréj-alakú hamukilövellést láthatjuk. Ez a feltörő vulkáni anyag és a vele érintkező tengervíz hatására alakul ki, hasonló történt az Izland közelében lévő Surtsey-sziget keletkezésekor is, így a jelenség nevét is innen kapta: Surtsey-típusú kitörés. A területen az elmúlt évtizedekben hasonló kitörésekre került sor, és fog is sor kerülni mindaddig, amíg a kráter és az óceán között kapcsolat állhat fenn.

Tonga szigetvilága a Fidzsitől Új-Zélandig húzódó Tonga-árokban alábukó csendes-óceáni kőzetlemeznek köszönheti létét, ahogy a régió hatalmas mennyiségű tenger alatti vulkánja is. Az alábukó óceáni kőzetlemezből a mélyben kiszabaduló anyagok a földkéregben felemelkedve hozzák létre a vulkánokat, amelyekből azután a szigetek is létrejöhettek. A meglehetősen aktív (és a fentebb vázoltnál jóval komplexebb) geológiai elrendeződésű régióban, amely a csendes-óceáni tűzgyűrű része, gyakoriak az erős földrengések is, és az ezek hatására bekövetkező kisebb-nagyobb cunamik.

A Hunga Tonga és a Hunga Ha’apai meredek szirtjei már akkor kilógtak a tengerből, amikor az első európaiak 1616-ban erre jártak, és a tongai mítoszok szerint az két sziget azon kevesek közé tartozik, amelyek nem voltak túlhalászva, és ezért az égből a földre dobták őket. A szigeteket a tongaiak csak „előre-hátra ugráló” szigetnek nevezték, az itt tapasztalható földrengések hatására.