100 millió éves rákocska, borostyánban

A rövidfarkú rákok egy ősi, de modern küllemű képviselőjére nemrégiben egy mianmari borostyánba zárva bukkantak rá, a lelet pedig azt bizonyítja, hogy a rákok jóval korábban elhagyták a tengereket, mint hittük. A nemrégiben felfedezett állati maradványról a Science Advances folyóiratban számolt be egy amerikai–kínai kutatócsoport.

A kréta időszaki mianmari borostyánok rendkívül részletes formában őrzik meg azokat a maradványokat, amelyek az egykori erdőségben a gyanta fogságába estek. Nagyon sok ősi ízeltlábút tudtak már tanulmányozni ezek segítségével a szakemberek, számos evolúciós kérdést válaszoltak meg. Most egy alig néhány milliméteres rákocska került sorra, amelynek nemcsak szeme, szájszerve, de még a kopoltyúi is kiváló állapotban maradtak fenn. Az aprócska állat a felfedezőitől a Cretapsara athanata nevet kapta. A környezet, ahol egykor csapdába esett a rákocska, egy folyó torkolatvidéki erdősége volt, ahol édesvíz, vagy csak nagyon enyhén sós víz lehetett jelen.

A maradvány igen egyedi, több szempontból is: ez a legépebben fennmaradt rák kövület, amelyet valaha találtak. Ez az első, a dinoszauruszok korából fennmaradt borostyánba zárt rák, ráadásul egy vízi állatot láthatunk a szárazföldön élő fa gyantájába zárva. Olyan finom részleteit lehet megfigyelni, mint az állat antennái, a szájszervének finom érzőszőrei, arányában hatalmas összetett szemei, vagy épp a kopoltyúi. A maradvány részletei alapján az állatka még élhetett, amikor a gyantacsepp végzetes fogságába esett, ám, mivel hiányoznak az erre utaló apró buborékok, úgy tűnik, nem küzdött a sorsa ellen, bár az egyik lába levált. A borostyánban ugyan más állat nincsen, de mikroszkopikus méretű, fákból származó rostot, illetve ízeltlábúak ürülékének darabjait kimutatták. Ez arra utal, hogy a rákocska az erdő alsó szintjén lehetett pusztulása pillanatában, de semmiképp sem vízben. A kutatók szerint ugyan nem lehet kizárni, hogy teljesen szárazföldi életmódú volt, de valószínűbb, hogy kétéltű – félig vízi, félig szárazföldi – lehetett. Az elképzelést szemlélteti az alábbi rövid videó is.

A rákok korábbi kövületei azt sugallták, hogy ennek az állatcsoportnak a képviselői csak valamikor 50, esetleg 75 millió éve jutottak ki a szárazföldre, azonban a most vizsgált 100 millió éves állatka minden bizonnyal olyan helyen járhatott, ahol gyantatermelő fákból álló erdő volt, ez pedig semmiképp nem lehetett tenger. Ez azt jelenti, hogy a rákok már jóval korábban szárazföldi, vagy kétéltű életmódra válthattak, mint az eddigi bizonyítékok sugallták.

Ma is vannak olyan rákok, amelyek szárazföldön élnek (például a Karácsony-sziget híres, élénkpiros rákjai), vagy épp fákra másznak fel, valószínű, hogy a borostyánba zárt ősmaradvány ezen életmódhoz vezető első lépcsőfokot képviselheti.

A mianmari borostyánokkal kapcsolatos problémák miatt a hasonló mintákat vizsgáló kutatások esetében mindig közlik, mikor vásárolták a borostyánt: ez esetben 2015-ben, vagyis 2 évvel a Mianmart bekebelező polgárháborús konfliktusok előtt. Az ország borostyánkitermelését és kereskedelmét különféle katonai erők irányítják jelenleg, rabszolgaként kényszerítve a veszélyes bányászatra az embereket, ezért, bár ezzel valószínűleg rendkívüli felfedezni valók kerülnek magánkézbe, a tudomány nem használja a 2017-től kezdődő időszakban kinyert borostyánokat.