A kutyák agya képes különbséget tenni a nyelvek között

A világon most először sikerült kimutatni, hogy egy nem emberi agy is meg tud különböztetni egymástól két nyelvet. A kutatás a NeuroImage című folyóiratban jelent meg.

„Pár éve költöztem Magyarországra Mexikóból, hogy az ELTE Etológia Tanszék Neuroetológiai Kutatócsoportjánál kezdjem meg a posztdoktori munkámat. A kutyám, Kun-kun is velem jött. Mikor megérkeztünk Budapestre, elgondolkodtam, vajon feltűnik-e neki, hogy itt más nyelven beszélnek az emberek, hiszen addig lényegében csak a spanyol nyelvvel találkozott” — meséli Laura V. Cuaya, a cikk első szerzője.
„Tudjuk, hogy az emberek már csecsemőkorban, még mielőtt megtanulnának beszélni, képesek megkülönböztetni egymástól a nyelveket. De vajon a kutyáknak is feltűnnek a nyelvek közötti különbségek? Hiszen nem tanítjuk őket kifejezetten arra, hogy hogyan hangzik egy adott nyelv. Ennek kiderítésére egy agyi képalkotásos kísérletet terveztünk, amiben Kun-kun és 17 másik kutya vett részt. A kutyák mind megtanulták, hogy mozdulatlanul feküdjenek az MR készülékben a vizsgálat alatt. Minden résztvevő kutya csak egy nyelvet hallott a gazdájától egész életében: a magyart vagy a spanyolt. A kísérlet során A kis hercegből játszottunk le nekik részleteket magyarul és spanyolul, hogy összehasonlítsuk az agyi válaszaikat az általuk ismert és nem ismert nyelvre. Továbbá a szövegrészleteket egészen rövid szeletekre darabolva és összekeverve természetellenes ingereket is előállítottunk. Ezeket az ingereket arra használtuk, hogy megnézzük, a kutyák egyáltalán felismerik-e a különbséget a beszéd és a nem beszéd között.”

A kutatók azt találták, hogy a kutyák beszédre és nem beszédre adott agyi válaszainak mintázata különbözött az elsődleges hallókéregben, függetlenül attól, hogy az ismert vagy az ismeretlen nyelvből származtak az ingerek. A kutatók ugyanakkor arra nem találtak bizonyítékot, hogy a kutyaagy előnyben részesítené a beszédet a nem beszéddel szemben. „A kutyaagy, hasonlóan az emberek agyához, képes elkülöníteni a beszédet a nem beszédtől. Ugyanakkor a beszédszerűség érzékelésének mechanizmusa más lehet, mint emberek esetében: míg az emberi agy különös becsben tartja a beszédet, addig a kutyák agya feltehetően egyszerűen a hanginger természetességét érzékeli” — magyarázza Raúl Hernández-Pérez, a cikk társszerzője.

A kutatás másik fontos eredménye az volt, hogy a kutyák agya a magyar és a spanyol nyelvet is képes volt megkülönböztetni. Erre abból következtettek a kutatók, hogy egy másik agyterületen, a másodlagos hallókéregben eltérő mintázatokat találtak az agyi válaszokban a két nyelvre. Ráadásul minél idősebb volt egy kutya, az agya annál jobban el tudta különíteni a két nyelvet. „Minden nyelvnek megvannak a saját hangzásbeli jellegzetességei. Az eredményeink arra utalnak, hogy a kutyák életük során egyre jobban megtanulják, hogy hogyan hangzik a gazdájuk nyelve” — folytatja Hernández-Pérez.

„Először sikerült kimutatnunk, hogy egy nem emberi agy is képes megkülönböztetni egymástól az emberi nyelveket. Ez a felfedezés azért izgalmas, mert megmutatja, hogy nem csak az ember tudja számon tartani a nyelvek hangzásbeli sajátosságait. Azt azonban továbbra sem tudjuk, hogy minderre csak a kutyák képesek-e, vagy más fajok is. Vajon az ember közelében töltött több tízezer év során lezajlott agyi változások hozzájárultak ahhoz, hogy a kutyák ma értőbb füllel hallgassák a beszédet? Ennek megválaszolására további kísérletekre van szükség” — összegzi Andics Attila, az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport vezetője.

Laura V. Cuaya azt is elárulta, hogy Kun-kun ugyanolyan jól érzi magát itt, mint Mexikóvárosban. „Életében először látott havat és imád a Dunában úszni. Reméljük, hogy a többi kutyatársával együtt továbbra is segít majd nekünk abban, hogy megismerjük a beszédészlelés evolúcióját” — mondja a kutató.