Katonai puccs a fák évgyűrűiben

Santiago központjában áll a 19. században alapított, több mint 35 hektáros Quinta Normal nevű park, csónakázó tóval, hatalmas fákkal, grillező helyekkel, szökőkutakkal, kanyargós sétautakkal, s néhány múzeummal. A park fáinak ültetésekor valószínűleg nem sejtette még senki, hogy miket fognak majd átélni e növények, s miről fognak majd tanúskodni a 21. század tudósainak.

A Chilei Pápai Katolikus Egyetem kutatója, Fabrice Lambert klimatológus és kollégája egy nyári napon felkeresték a parkot, azonban nem piknikezni, vagy csónakázni indultak. A séta célja az volt, hogy a parkban álló cédrusfákból ceruzavékonyságú furatokat emeljenek ki, amelyekben azután az évgyűrűket megvizsgálhatják. Mintegy 50 furatra tettek szert a park egyszerű látogatóinak fura pillantásai közepette, a kis lyukakat méhviasszal betapasztották, majd a laborba vezetett az útjuk – számolt be a Science. A minták azt mutatták, miként alakult Santiago légszennyezettsége az elmúlt sok évtizedben. Az 1930-tól 2008-ig tartó időszakot ölelték át a vizsgálatok, így olyan időszakból is nyerhettek adatokat, amikor még nem voltak műszeres mérések.

Az egyes furatokat az évgyűrűk szerint beazonosított éveknek megfelelően elemezték, minden egyes évet képviselő évgyűrűből egy kicsiny mennyiséget kiemeltek, majd a kémiai összetételét vizsgálták meg. Olyan, kis mennyiségben jelen lévő, ám súlyosan mérgező elemeket kerestek, mint a nehézfémek (pl. kadmium, ólom), amelyek a légszennyező anyagokból a vízen keresztül épültek be egykor a fák szöveteibe.

Ezen anyagok segítségével azonban még több információt ki tudtak nyerni, úgy mint a szállópor mennyiségének alakulását. A fákba beépült elemek arányát a mérőállomások adataival (ez 1989-2008 közötti időből áll rendelkezésre) összevetve meg lehet állapítani azokat az összefüggéseket, amelyek alapján kiszámítható, hogy egy adott mennyiségű nehézfém milyen mértékű porszennyezéssel járt együtt. A kutatók úgy találták, hogy az 1990-es évektől bevezetett levegőtisztasági intézkedések előtti időben folyamatosan rendkívül rossz volt a levegője a chilei fővárosnak, egyetlen év, 1973 kivételével, amikor szembetűnően javult a helyzet.

1973-ban Augusto Pinochet katonai puccs révén átvette a hatalmat az országban. „Ez talán azt a gazdasági visszaesést tükrözi, ami a hatalomátvételtől az új rezsim stabilizálódásáig tartott” – magyarázta az eredményt Lambert, aki az Amerikai Geofizikai Unió konferenciáján számolt be a különleges adatokról.

Az 1990-es években állt helyre Chilében a demokrácia, s ezt követően hoztak környezetvédelmi intézkedéseket, amelyek megfékezték a légszennyezést. Chile fővárosa földrajzi elhelyezkedése miatt is hajlamos a szennyezett levegőre, a hegyek lábánál lévő nagyváros kissé a Kárpát-medencéhez hasonló helyzetben van, és gyakran megülepszik itt a szennyezett, poros-párás légtömeg. Emiatt is volt különösen fontos, hogy intézkedések szülessenek az egészséget veszélyeztető szennyezés megszüntetésére.

A kutatók szerint hasonló vizsgálatokat más városokban is lehetne végezni, ám, mivel kevés városban vannak ehhez elég idős fák, ezért olyan helyeken lenne érdemes kutatni, ahol botanikus kert található.