Tükröm, tükröm, nyílj ki!

Az űrteleszkóp küldetésének legnagyobb kihívását jelentették azok a rendkívül bonyolult manőverek, amelyek során mind a Naptól védő árnyékolórendszerét, mind pedig a megfigyelésekhez használt tükreit kicsomagolta. A manőverekre azért volt szükség, mert az űrtávcső sokkal nagyobb méretű, mint amilyen hordozó eszközök léteznek, épp ezért csak összehajtogatva lehetett a világűrbe juttatni.
A NASA és az ESA beszámolói szerint teljes sikerrel zárult a küldetésnek ez a létfontosságú szakasza: a James Webb sikeresen kicsomagolta magát, legutoljára a 16 darab hatszögletű, arannyal bevont szegmensből álló, 6,4 méteres főtükrét, 2022. január 8-án. Az alábbi videó szemlélteti, miként jutott el idáig az űrteleszkóp.

A főtükör kinyitása kétnapos művelet volt, először, még 7-én a bal oldali szárny nyílt ki, majd 8-án a jobb oldali is. Ezt követően már csak finomhangolásra lesz szükség, az egyes, méhsejt alakú szegmenseknek kell megfelelő egyedi állásba fordulniuk – ez a folyamat is bonyolult, és hónapokig eltarthat, mire minden egyes szegmens tökéletesen áll majd, mindehhez összesen 126 mozgatómotort kell irányítani. A munka befejeztével a tükör egyes része egymással és a teleszkóp optikai berendezésével teljes összhangban állnak majd, készen állnak az észlelésre. Amint ez az igazítás is befejeződött, még a műszerek kalibrálására is szükség lesz, így, a tervek szerint valamikor a nyáron készítheti el a James Webb az első, tudományos értékű felvételeit.

Az űrteleszkóp nemsokára még egy kisebb pályamódosítást is végrehajt, ami ahhoz szükséges, hogy a Földtől 1,5 millió kilométerre lévő L2-es gravitációs nyugalmi pont közelében lévő állomáshelyére jusson. Ott a teniszpálya méretű nappajzsa árnyékolja majd le a Napból és például a Földről vagy a Holdról érkező infravörös sugárzást, így ezek nem zavarhatnak majd bele az Univerzum végtelenjéből érkező gyenge jelekbe.