A fejtetű a régészek segítségére siet

Fejtetveket a fáraóktól a rabszolgákig mindenki elkaphatott, a hajszálakra tapasztott serkéket így a különféle múmiákról világszerte ki lehet mutatni. Egy új, a Readingi Egyetem szakemberei vezette nemzetközi kutatócsoport nemrégiben közzé tett vizsgálat eredménye szerint a serkéket a hajszálra tapasztó speciális ragasztóanyagból emberi és környezeti DNS-nyomokat lehet kivonni. A Molecular Biology and Evolution szakfolyóiratban megjelent tanulmányban 1500-2000 éves dél-amerikai múmiák hajáról vett serkemintákat vizsgáltak meg.

Az emberi DNS a fejbőr leváló sejtjei révén kerülhet bele ebbe a ragasztóanyagba, miközben a tetű petét rak.

A régi DNS mindig nagyon töredékes, ám az így feltárt régi DNS jobb minőségű volt, mint a legtöbb, eddigi technikákkal kinyert, ennek köszönhetően a spanyol hódítás előtti Dél-Amerika területén lezajlott népességmozgásokra is fényt lehetett deríteni. Dr. Alejandra Perotti, a Readingi Egyetem kutatója szerint ezzel a módszerrel ott is értékes információkat lehet kinyerni, ahol csontokból vagy fogakból nem. A kutató hozzátette: „Emellett, a tetvek biológiájából adódóan a több ezer éve élt emberek életmódjára és halálára vonatkozó következtetésekre is szert tehetünk.”

Az emberi régi DNS iránti „kereslet” nagyon megnőtt a belőle kinyerhető tudományos adatok haszna miatt, azonban sok esetben az emberi koponyacsont- vagy fogmaradványokból nem etikus mintát venni az őslakos hiedelmek miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert a mintavétel roncsolással jár, ez pedig a későbbi tudományos vizsgálatokat teheti lehetetlenné. A fejtetű segítségével azonban valóságos DNS-aranybánya nyílik meg a most feltárt módszerek révén.

Serkéket viszont nagyon gyakran lehet találni a múmiák hajában vagy a textíliáikon.

A kutatók argentin múmiák haján talált serkék ragasztóanyagából vett mintákat elemeztek, emellett chilei és ecuadori mintákat is bevontak a vizsgálatokba. Az ezekből kinyert emberi DNS ugyanolyan mennyiségű volt, mint a fogakból kivonható, illetve kétszerese a csontból kinyerhetőnek. A minták elemzése nemcsak az emberekről árulkodott, de a fejtetvek egymáshoz viszonyított rokoni kapcsolatait is feltárta, sőt még bizonyos vírusfertőzések is felmerültek a talált adatokban.

No és miket tudtak meg az emberekről? Először is a nemüket, azután a három távoli helyen élt emberek közti genetikai kapcsolatot, amelyből a népcsoportok eredete és vándorlása is következik. Továbbá megállapítható volt, hogy mindegyik vizsgált ember a dél-amerikai „mitokondriális Éva” leszármazottja volt, emellett a Merkel-sejt poliómavírus nyomát is kimutatták (ez az alig néhány éve ismert vírus egy speciális típusú bőrrákhoz köthető) az egyik múmiában. Ez utóbbi felfedezés alapján felmerülhet, hogy a fejtetű képes lehet terjeszteni ezt a vírust, de természetesen ezt célirányos kutatásokkal kell megvizsgálni.

A serkék vizsgálata további adatokat is feltárt: a múmiák a haláluk idején mind igen nagy hidegnek voltak kitéve, és talán ez a serkék pusztulásához is hozzájárult. Erre abból következtettek, hogy igen közel voltak a fejbőrhöz, márpedig hideg környezetben petéznek a tetvek ennyire közel a fejbőrhöz, mivel a fej hője segíti életben tartani a petéket.

A módszert persze még alaposabban is lehet kutatni, ám ezek az eredmények igen kecsegtetőek a roncsolásmentes régi DNS vizsgálatok előrelendítéséhez.