Hogyan alakult ki kozmikus szomszédságunk?

A Lokális Buborék nevű objektum mintegy ezer fényév átmérőjű űrrész, amelyet sok ezer fiatal csillag vesz körbe. Vajon miként jött létre ez a buborék, és vele a csillagkeletkezési régiók? Régi elképzelés, hogy szupernóva-robbanások sokasága hozta létre a buborékot, most a Harvard Asztrofizikai Központ és az Űrteleszkóp Tudományos Intézet közös kutatásának eredményeiről számoltak be a Nature oldalán.

„Ez egy igazi eredettörténet. Most végre képesek vagyunk megmagyarázni, miként kezdtek el kialakulni a közelünkben lévő csillagok” – mondta Catherine Zucker adatvizualizációs csillagász szakember, a kutatás vezetője.

Az újonnan begyűjtött rengeteg adat, és az adatfeldolgozási technikák javulása alapján már tudjuk, hogy az események mintegy 14 millió éve kezdődtek el. Ekkor jó néhány szupernóva felrobbanása a csillagközi gázt egyre távolabbra és távolabbra tolta, s létrehozta a buborékot, amelynek felszíni ráncai váltak csillagkeletkezésre alkalmas területekké. Jelenleg 7 jól ismert sűrű molekulafelhőt, vagyis csillagkeletkezési régiót látunk a buborékon.

„A számításaink szerint 15 szupernóva robbant fel néhány millió év alatt, és ez hozta létre a Lokális Buborékot a ma látott formában” – magyarázta Zucker. A fura alakú buborék ma is tágul még, habár lassan. „Másodpercenként kb. 6,4 kilométerrel mozog, de már elveszítette az erejét és túljutott a sebessége csúcspontján.”

A sebességet, valamint a csillagkeletkezési régiók múltbéli és jövőre vonatkozó elhelyezkedését a Gaia űrteleszkóp adatsorai alapján számították ki.

A buborék kialakulásakor a Nap még a közelben se volt, azonban, mintegy 5 millió évvel ezelőtt központi csillagunk galaktikus útja pont a buborékba vezetett, és pillanatnyilag, pusztán a véletlennek köszönhetően a közepében ül. Emiatt ma, ha körbenézünk a kozmikus szomszédságunkban, mindenhol csillagkeletkezési régiókat látunk.

Nagyjából 50 éves az az elmélet, amely szerint a szupernóvák robbanása során keletkező buborékok, amelyekkel teli lehet a galaxisunk, elvezethetnek az új csillagok keletkezéséhez. Most megszületett ennek az igazolása. „Statisztikailag szinte esélytelen volna, hogy a Nap pont egy ilyen óriási buborék közepén legyen, ha ritkák lennének maguk a buborékok a Tejútrendszerben” – tette hozzá Alyssa Goodman, a kutatás egyik résztvevője. A kutató úgy képzeli el galaxisunkat, mint egy nagy, lyukacsos ementáli sajtot, amelyben a lyukak a szupernóvák által létrehozott buborékok.

A kutatócsoport következő feladatának azt tekinti, hogy feltérképezzék, 3D-ben, a galaxisunk további területeit, és feltárják a hasonló buborékokat. Ezek az adatok, a buborékok egymáshoz való viszonyával együtt könnyebben érthetővé teszik majd, hogy mi a haldokló csillagok szerepe az újak születésében, és miért pont ott születnek csillagok, ahol. Ez pedig már az egész Tejútrendszer evolúciójáról is nagyon sokat elárulhat.