13 millió éves lelet az ELTE örökségéből

Az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár összegyűjtött 12 olyan nevezetes tárgyat, amelyekkel 2022 folyamán ízelítőt adhatnak az Egyetem tulajdonában álló gazdag tárgyi örökségből.

A hónap műtárgya januárban egy diatomit kőzetlapon megőrződött, 13 millió éves, erősen kilapított békacsontváz. A lelet meg is tekinthető a lágymányosi campuson, a Természetrajzi Múzeum Biológiai-Paleontológiai kiállításán (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/C).
A leletről Szente István, az ELTE Tatai Geológus Kert főmuzeológusa elmondta, ez a példány közel teljes csontváza egy békának, amely nagy valószínűséggel fosszilis képviselője a ma Közép- és Kelet-Európában, valamint a Balkán-félszigeten élő zöld varangynak (Bufo viridis Laurenti /1768/, más néven Bufotes viridis). A csontok túlnyomó része, beleértve a koponyáét is, a rendelkezésre álló kovaföld (más néven diatoma-föld vagy diatomit) lapon meg is őrződött, és csak néhány helyen kell pusztán a lenyomatra hagyatkozni. Feltehető, hogy a csontváz egy fiatal példányé.
A maradvány Szurdokpüspökiben (Mátra) középső miocén korú, azaz mintegy 13 millió éve lerakódott kovaföldrétegből került elő – olvasható az ELTE weboldalán.
Kivételes megtartása a diatomit-rétegsor különleges lerakódási körülményeinek köszönhető. A középső miocén folyamán az akkor születő és ma a Mátrát alkotó vulkánokhoz kapcsolódóan kovasavban gazdag oldatok jutottak a környező víztömegekbe, kedvező körülményeket teremtve a kovamoszatok (diatomák) számára, amelyek felhalmozódott vázából létrejött a kovaföld-rétegsor. Amint azt némelyik réteg finoman lemezes szerkezete és a gerinces állatok (leggyakrabban halak) megőrződési módja jelzi, az egykori fenéken nem éltek aljzatlakó szervezetek, így dögevők sem. A környezet élettelenségének oka minden bizonnyal a kovamoszatok tömeges elszaporodása volt, ami időnként megmérgezte a fenékvizeket.